A Metz LED-es lámpák és kisvakuk után (bocs, erről nem készült külön poszt) tesztre érkezett a Canontól az új, belépőszintű, full-frame szenzoros MILC-ük, az EOS RP.
Sokan úgy tartják, hogy az EOS RP az EOS 6D Mark II-re hasonlít a legjobban. Ez részben igaz is, legalábbis a szenzora felbontásában mindenképpen, de egyéb téren azért bőven akadnak eltérések. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy az EOS RP lett a full-frame szenzoros gépek új belépőszintje, amely nem csak árával, de méretével és tömegével is hódítani fog.
Nyilván nem a kőprofiknak és nem is a haladó amatőröknek kell ezen a gépen gondolkozni, hanem azoknak a hobbifotósoknak, akik eddig is megvették a 80D-t, esetleg a 800D-t és onnan szeretnének feljebb lépni.
Elöljáróban annyit, hogy a gép egyszerre óriási élmény és komoly csalódás is, utóbbi szerencsére inkább csak a vékonyka markolata és a videofelvételi képességei miatt.
De meglepő az LCD-je is, viszont nem spóroltak túlzottan az elektronikus keresővel, s noha kisebb felbontású lett, mint az EOS R-é, az itt rendelkezésre álló élőkép is kellően részletgazdag és remekül használható.
Az Ultra HD videó számomra továbbra is a vicc kategória, persze ha valaki természetvideókat szeretne készíteni, annak remek lehetőség lesz a „beépített” 1,7×-es képkivágás, de aki esetleg nagylátószögű felvételt készítene, nos, felejtse el.
Érdekes viszont, hogy az EOS RP-ben van time-lapse készítéshez időzített programozott sorozat, amely az EOS R-ből kimaradt (csak time-lapse videó van), ugyanakkor az EOS RP-ből viszont a csendes mód nyújtotta elektronikus zár maradt ki, pontosabban nem kimaradt, csupán a témamódok közé került, annak minden hátrányával együtt (automata érzékenység, fehéregyensúly, stb.)
Bővebb részleteket várhatóan jövő héten, vagy kicsit később tudunk közölni a Pixinfo.com-on.
Az időközben megjelent tesztünk itt olvasható:
https://pixinfo.com/cikkek/kiprobaltuk-canon-eos-rp-teszt/