Teszteljük a Canon nyár végén bejelentett új, APS-C szenzoros tükörreflexes fényképezőgépét, az EOS 90D-t.
A Canon EOS 90D jelentősen fentebb lépett mind felbontásban, mint sorozat sebességben. Gyakorlatilag az eddigi (összes gyártó közül) legnagyobb felbontással büszkélkedhet (az APS-C szenzoros DSLR-ek között). Sorozat sebessége pedig még az EOS 7D Mark II fölé is emelkedik – emiatt aztán részben tekinthetjük a 7D Mark II “utódjának” is. Leszámítva persze azt, hogy az EOS 90D-ben nincs meg a 7D Mark II igen széles és sok fókuszpontból álló fókuszrendszere, illetve memóriakártyából is csak egyet kezel.
A 90D viszont egyértelműen és tagadhatatlanul a legkomolyabb két számjegyű EOS xxD modell, amely immár Ultra HD videofelvétel rögzítésére is képes, s eláruljuk: mindezt további képkivágás nélkül teszi.
Persze nagy kérdés lehet, hogy a 32 Mpixeles felbontása vajon milyen objektívvel lesz kihasználható, illetve hogy nem lesz-e túl nagy a képzaj.
Nos, az biztos, hogy az egyszerűbb zoomobjektívek már enyhén lágy képet vetítenek majd nyitott blendén a szenzorra, de rekeszelve, illetve minőségi fix gyújtótávolságú objektívekkel biztosan kihasználható lesz ez a felbontás. Kicsit tehát tekintsünk úgy az EOS 90D-re, mint egy 6 literes V6-os sportkocsira, amellyel városban is lehet közlekedni, illetve mehetünk vele autópályán is, de a foga fehérjét igazán a sebességkorlát nélküli német autópályákon tudja kimutatni…
A képzajról egyelőre csak a JPEG képek alapján nyilatkozhatunk, hiszen Lightroom támogatás még nincs az EOS 90D-hez (frissítés: mégis van támogatás, így a megjelenő cikkünkben RAW-ból konvertált képeket is tudunk mutatni! 🙂 ). Viszont amit a gép saját JPEG-ein látunk, az nagyon meggyőző. Összevetve az EOS 80D ISO1600-as képével, az EOS 90D ISO1600-on nem mutat magasabb képzajt, viszont visszafogottabb a részletek elvesztése, jobb a zajszűrő algoritmus, nem annyira “vízfestékes kép” szerű az összhatás.
Tesztünk hamarosan olvasható lesz a Pixinfo.com weboldalunkon.
(Frissítés: az azóta megjelent tesztünk itt érhető el:
https://pixinfo.com/cikkek/kiprobaltuk-canon-eos-90d-teszt/)
Sziasztok!
Lightroom-mal kapcsolatban kérdezném, hogy sikerült RAW támogatást szereznetek? Nekem nem ismeri fel a gépet a LR, a support pedig 90 napot ígért.
Köszönöm,
József
Szia!
Igen, a 8.4-es Lightroom Classic szépen megeszi a RAW és cRAW fájlokat egyaránt, bár úgy tűnik, hogy ez még nem teljesen végleges támogatás, mivel Camera Standard színprofil még nem érhető el belőle.
Szia!
Szeretném megkérdezni, hogy vertikálisan is mutatja a digitális szintező a szintezést, vagy csak horizontálisan?
Köszönöm, Dávid
Szia!
Cikkünket itt találod:
https://pixinfo.com/cikkek/kiprobaltuk-canon-eos-90d-teszt/
A virtuális horizont csak a forgatást jelzi, a döntést sajnos nem.
Szia Birdie!
Először is, szeetem a cikkeidet, csak így tovább!
A kérdésem pedig:
Érdemes L-es obikban gondolkodni a 90D mellé? Vagy pl a Canon 17-55 is kiszolgálja? 55-250 stm? 10-18 stm? Fix 50 stm?
Szia!
Köszönöm, örülök, igyekszem!
Kérdésedre válaszolva: igen, APS-C-n is előnyt adhat egy L-es objektív, sőt, a kisebb pixelméretek eleve komolyabb elvárásokat támasztanak az objektívek feloldóképességével (felbontásával) szemben. Más kérdés, hogy kifejezetten APS-C-re nem létezik L-es objektív, azt a Canon csak a full-frame-es szenzorra fejlesztett objektívjeinél használja.
De itt is igaz, hogy nem minden arany, ami fénylik. Pl. tipikus tévedés, amikor valaki egy 17-40mm f/4 L-et teker fel APS-C-s gépre. Eleve a 17-40-es az egyik leggyengébb L-es objektív, a képsarkok még APS-C kivágással sem mindig tökéletesek nyitott blendén. Hasonló, mint a Canon EF-S 17-55mm f/2,8 IS USM, de akkor már miért ne legyen egy fényértékkel jobb a fényerő és használhatunk optikai stabilizátort is.
Viszont ha képminőségre akarunk gyúrni, akkor sokkal jobban jár az ember egy Sigma 18-35mm f/1,8 DC HSM | Art-tal, ha meg a használhatóság kitolása a cél, akkor a Sigma 17-70mm f/2,8-4 DC OS HSM MACRO | Contemporary is remek választás lehet.
Makrónál kicsit speciális a helyzet, ott lenne éppen értelme az L-es 100-as makrónak, habár pont ennek az objektívnek a nem L-es verziója ugyanolyan jó, tehát egy EF 100mm f/2,8 USM is elég, nem feltétlenül szükséges az EF 100mm f/2,8 L IS USM (makrónál egyébként sincs sok értelme az optikai stabilizátornak, az ember előre-hátra dűlöngélését nem tudja korrigálni). Persze remek áron érhető el ma már az EF-S 60mm f/2,8 USM is, de ha esetleg valaha full-frame DSLR-re lépnél, akkor ezt cserélni kell. Nekem mázlim volt, még akkor megvettem a 100-as makrót, amikor az EF-S 60-as még nem is létezett, így most full-frame-re is van egy jó makró obim 🙂
A Canon 55-250mm f/4-5,6 IS STM a 90D felbontását tele végnél nem valószínű, hogy ki tudja rajzolni, ha a minőség fontos, akkor egy 70-200mm f/4 L-től érdemes indulni (vagy fentebb keresgélve ott az Is változat, illetve a Sigma hasonló gyutáv tartományú, f/2,8 fényerejű Sports objektíve is remek, kb. hasonló áron, mint a Canon 70-200/4 L IS II USM.