Középformátum a táskám mélyén: Fujifilm GFX 50S

2017. június 23. péntek – 17:40

Miközben a Canon és a Nikon megpróbálják elhitetni, hogy ők nem látnak komoly jövőt a tükör nélküli, cserélhető objektíves gépekben és csak a DSLR a fontos (bár a Canon mintha kezdene ébredni Csipkerózsika álmából), addig a többi, korábban a fényképezőgépek terén kisebbnek számító gyártó úgy tör fel, mint a talajvíz.


A Sony már évek óta kint van a full-frame szenzoros MILC-eivel, amik megkérdőjelezik a nem profi felhasználású DSLR-ek létjogosultságát. Igaz, ezek ára viszont a profi DSLR-ek ligájában játszik, de szolgáltatásaik és műszaki fejlettségük is oda sorolható. Persze facebook oldalunk hozzászólásaiból tudjuk, hogy egy dolog a fényképezőgép műszaki képessége, egy másik viszont a dizájn és kezelés, így ha valakinek nem tetszik a küllem, akkor hiába az okos masina, nem fogja megvenni, hogy azzal fotózzon (de az is lehet, hogy nem ez a fő ok, csak ezzel altatja a témát).

De említhetnénk a Panasonicot és az Olympust is – kár is volna pont őket, a MILC alapítókat kihagyni –, hiszen a Panasonic a videózás terén tud szinte utolérhetetlen előnyre szert tenni GH szériás modelljeivel, míg az Olympus inkább a filmes fényképezőgépek formavilágát kedvelő és kisebb gépek szerelmeseinek tud olyan szolgáltatásokat kínálni, amelyek még a profi DSLR-ekben sem mindig érhetők el (lásd Olympus OM-D E-M1 Mark II tesztünket).

A Fujifilm is főképp a retró dizájnban utazik és eddig ragaszkodott az APS-C szenzorméretnél. Ott azonban kimagasló képminőséget és tudást kínál, ráadásul nem csupán a drága modelljeivel (X-Pro és X-T széria), de a kedvezőbb árú, amatőröket megcélzó fényképezőgépeivel is (X-E és X-A gépcsalád).

Egy ilyen környezetben nem volna meglepő, ha egy innovatív gyártó szintén úgy látná, hogy van potenciál a full-frame szenzoros MILC-ek piacán és az APS-C vonal mellé egy full-frame sorozatot is indítana.
Ez azonban a Fujifilmnél nem így történt. Ők nem indítottak full-frame versenyzőt, talán azért is, mert az APS-C vonalon lévő X-Pro-kat pont a full-frame-es gépek képességeivel igyekeztek felvértezni – leszámítva persze a szenzorméretet.
Kérdés persze, hogy mennyire lenne házon belül konkurencia egy full-frame szenzoros MILC, hiszen ahogy a Nikonnál az APS-C D500 mellett is ott van sok-sok full-frame szenzoros, árban hasonló gép, úgy itt is elférhetne egymás mellett több variáns is.

A Fujifilm mindenesetre nem gondolta úgy, hogy a full-frame világba ugrással megelégedne. Ők, akik az Instax gépeiket a mai napig elképesztő számban tudják értékesíteni, nagyon jól tudják, hogy nem feltétlenül a szenzorméreten és a szolgáltatásokon múlik a siker. Sokkal inkább azon, hogy megtalálják azokat, akik igényeit eddig nem, vagy csak kevesen elégítették ki.

Így tehát a japán gyártó a tavalyi Photokinán nem full-frame MILC-et dobott be újdonságként, hanem egy óriásit álmodva és nagyot lépve rögtön a középformátumba ugrott fejest.

Most ezt a gépet kaptuk tesztre, amellyel már össze is melegedtünk.

Voltunk vele Hungaroringen fotózni paddockban, pálya mellett, lelátóról, voltunk lovas tanyán, ami félig-meddig műtermi jellegű is volt, hiszen egy szoftboxos stúdióvaku adta a fő fényt.

A gép alapvetően tetszik, bár a mai MILC-ekhez viszonyítva egy kicsit lassú. Főleg a fókuszrendszeren érezni, hogy kellene még nagyon fejleszteni, ugyanis olyan sebességű, mint pár éve egy kompakt masina. Nem elviselhetetlenül lassú, de nem is türelmetleneknek való.
Szintén nem túl gyors a sorozat sebesség, amely általános körülmények között 1,8 kép/mpet tud (speckó helyzetben tudja a 3 kép/mp-et).

A zajosság, pontosabban zajmentesség jó, még ISO3200 is kiváló, csak 1:1 nézetben látható a RAW képekből konvertált fotókon szemcsézettség, de az 51 Mpixeles felbontásnak köszönhetően ez még A/4-es nagyításnál sem okozna gondot.

Ami kevésbé tetszik, az a dinamika tartalék, mivel RAW-ból nem lehet olyan sokat visszahúzni, mint amire számítottam volna egy 5 mikronos pixelekkel megáldott szenzortól.

Mindenesetre a részletgazdagság fantasztikus, az élesség kiváló, a gép kezelési is alapvetően jó, csak ne volna ilyen dög nehéz némelyik objektív 🙂
S hogy az ára? Szerintem középformátumhoz képest alacsony, hiszen a vázat már megkaphatjuk 2,3 millióért (a szintén hasonló méretű és felbontású szenzorral szerelt Pentax 645-ért 2,4 milliót kérnek).


Szólj hozzá!

Csak a kulturált, emberi hangnemű hozzászólások kerülnek publikus nyilvánosságra. A gyalázkodó, bunkó hozzászólások mennek a kukába.