Az akkumulátoros USB-s okostelefon töltő és a reptéri biztonsági ellenőrzés

2016. március 02. szerda – 23:15

Gondolom a cím alapján már mindenki előre tudja, hogy nem egy oktató jellegű post következik, inkább egy érdekesség, amely a napokban történt velem.

A hét elején Frankfurtba utaztam a Panasonic Convention idei rendezvényére. A csomagomban a szokásos holmikon kívül most a Nikontól ajándékba kapott Li-ion akksis USB-s okostelefon töltőt is magammal vittem, hátha jól jön majd.
Odafelé semmi gond nem is volt, visszafelé, Frankfurtban viszont fenn akadtam a biztonsági ellenőrzésen.
A táskám elindult az ellenőrizendő sor felé, én már tapasztalataimra hagyatkozva mentem is utána. Legutóbb Amszterdamban volt elég komoly ellenőrzés, akkor a notebookot, fényképezőgépet is körbenyalták és betolták a mintát a drogellenőrzőbe. Most nem a notebookommal volt problémájuk.

Elsőként megkért a biztonsági ellenőr, hogy nyissam ki a tatyót. Aztán kérdezett valamit, hogy hol van a “xxxxxx”. Na most érdekes módon a mondat első felét még angolul mondta, a másodikat már németül. Hát mondom nem értem milyen xxxxx-et keres, nem tudom mit jelent. Erre elmondja még egyszer, ugyanúgy, a kérdéses szót németül. Remek! Most már biztos értem 😀

Látván, hogy nem fog menni a dolog, rámutatott a monitoron lévő röntgen képre, hogy “ezt keresi”. Na most egyrészt én nem vagyok biztonsági ellenőr, így nem teljesen vágom, hogy mit is mutat az a színes rajz, ilyen jellegű képzésen még nem vettem részt 😛 Másrészt azon a krikszkraksz képen valószínűleg még akkor sem ismerném fel azt a valamit, ha a 40 éve velem lógó kisujjam mutatnák.
Nagy nehezen azért kikövetkeztettem, hogy az a spirális valami az a borotvám kábele. Oh, végre, rájöttem mit keres, de akkor már a biztonságis is sejtette, hogy a táska melyik részében van.
Ki is nyitotta az oldalzsebet és elővette belőle a külső okosteló töltő akksit:
usb_smartphone_charger

Kérdezi, hogy EZ MI?
Mondom neki USB-s okostelefon töltő, még az USB csatit is megmutattam neki.
Erre vigyorogni kezd és elviszi az éppen a monitor előtt ülő hölgy kollégájának. Na gondoltam jót röhögnek, hogy mire gondolták azt, hogy bomba.

Miután visszajött, mondja, hogy menjek vele, meg kell vizsgálni a cuccost. Hámondom, semmi akadálya öreg…
Mentünk is a drogteszterhez. Akkor esett le, hogy a bumszli formája miatt tényleg tök alkalmas lehet kokó rejtekhelynek. No mintavétel megvolt, ofkoz negatív (hiába na, felkészül az ember az ilyesmire és kénsavban átmossa a cuccot, miután végzett :D:D ). Kéri az útlevelem, meg a beszállókártyám. Hát ugye utóbbi nincs, csak okostelós alkalmazásban, de odaadom neki. Olvasója persze nincs hozzá. Problémázik, azt kérdi hova utazom, de aztán megtalálja a QR kód alján a járatszámot. Na úgy látszik sínen minden, már csak valami jegyzőkönyvet kell írnia, hogy nem talált drogot a cuccon.
Megírta, aláíratja, öröm bódottá.
Kérdezem, hogy akkor ennyi, mehetek?
Nem, várjak még!

Jó. Várok.

1 perc múlva már meg is érkeztek a reptéri rendészek. Elkezdenek faggatni. Honnan jövök, hova megyek, mit csinálok. Kérik útlevelem, átadom. Budapest, áhááá. Mondta ezt valami olyan hangsúllyal, mint ha Budapest lenne Európa legnagyobb drogkereskedelmi központja 😀 Na itt már kezdtem kicsit ideges lenni, egy kis hülye USB-s akksi miatt ekkora herce-hurcát csapni. Rendőröket amúgy sem komálom a sok hülye kérdésük miatt. De hát persze csak tették a dolgukat. Szóval rákérdeztek, hogy ott is élek-e. Hát nem vagyok hülye, hogy azt mondjam nem, és kezdjem el magyarázni, hogy tetszik tudni, BP-től 70 km-re délkeletre van egy nyugodt kis város, ott lakunk már évek óta, csak BP-n születtem, meg az van minden iratomban, blabla. Peeersze, BP-en élek, nanááá! Franc se fog ezekkel ellenkezni 😀

Na a szokásos kérdések után rátértünk a lényegre: EZ MI?? mutatott az USB-s töltőre.
Jájbáze, magyarázhatom el még egyszer…

Elmondom. Mutatom. Magyarázom. Nikontól kaptam. Repicucc. De ha ez ekkora probléma, nem ragaszkodom hozzá, ha veszélyesnek látják a repülésre, minden további nélkül itt hagyom. Oh, nem, nem, csak még nem láttak ilyet és tudniuk kell, mi ez. Oké. Mi a kérdés? Hogy mi ez.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!! 😀
Na itt lett kicsit elegem 😛 Még egyszer elmondtam nekik, hogy mire jó. Tudják, szmártfón. Gyorsan lemerül, ezzel lehet rátölteni mikro USB kábellel. Már épp vettem volna elő a mikro USB kábelt, hogy végre megmutassam ezt a sosem látott hightech újdonságot a német rendőrnek, de akkor valószínűleg úgy látták, hogy mégsem drogcsempész vagyok és végül elengedtek.

No ezek után kérdés, hogy vajon elvigyem-e legközelebb is, vagy inkább keressek egy 230-as aljzatot? 🙂 Igaz, tavaly Stuttgartban meg hiába volt aljzat, azt csak a kajálda rész vendégei használhatták. Vehettem volna 4 euróért egy kávét és már tölthettem is volna, de kösz, ennyire nem vagyok lemerülve 😀


  1. Egy hozzászólás a “Az akkumulátoros USB-s okostelefon töltő és a reptéri biztonsági ellenőrzés” bejegyzéshez

  2. rég nem jártam nálad asszem 70-300 összehasonlítónál utoljára.. de megérte ismét feljönni… ez rohadt jó sztori 🙂

    Danir szólt hozzá 2016. Már. 13. napján 23:16-kor.

Szólj hozzá!

Csak a kulturált, emberi hangnemű hozzászólások kerülnek publikus nyilvánosságra. A gyalázkodó, bunkó hozzászólások mennek a kukába.