Olympus SP-100EE: a gigazoom

16 Mpixeles CMOS, 50×-es zoomátfogású objektív, akár 1200 mm-nek megfelelő gyújtótávolság, célkeresztes kereső, miegymás. Mégis a világ egyik legellentmondásosabb fényképezőgépe.

Az Olympus SP-100EE bejelentésekor még úgy tűnt, ez valamiféle prémium ultrazoom lesz, hiszen elektronikus keresővel és átnézeti, célkeresztes keresővel is ellátták, ráadásul automata módon kívül rekesz-, zársebesség-előválasztást és manuális módot is kínál.

Ez mind szép, s jó, de a gyakorlatban bizony már nem úgy muzsikál ez a kompakt masina, mint az elvárható volna tőle.

Alapvetően nem szeretek rosszat írni fényképezőgépekről, hiszen nincs rossz gép, csak túl sokat akaró juzer, s vallom, hogy minden gépnek megvan a maga ideális vevőköre. Az SP-100EE-nél azonban mégis bajban vagyok.
Nem azért, mert nem tudom elképzelni az 1200 mm ekv. gyújtótávolság használatát, s nem is azért, mert annyira nem tetszik a képminősége. Inkább azért, mert olyan megoldásokkal találkoztam, amelyek meghökkentőek voltak.

Kezdjük az elején. 50×-es zoom. Az első, ami az ember eszébe juthat, hogy biztos rossz a képminősége, gyatra a kontraszt, lágy a kép. Erről szó nincs, még igen komoly teléknél is jól dolgozik az objektív, s kromatikus aberrációnak sem látni nyomati a normál felhasználás során. Egy nagy piros pont!
De kiválóan részletgazdag képeket mégsem kapunk. De ha nem az objektív miatt, akkor miért? Nos, sajnos az ultraerős zajszűrés miatt, amely minden apró részletet vízfestékkel festett képhez hasonlóan összemos. Sajnos a zajszűrés foka nem paraméterezhető, s RAW formátum sincs, hogy kikerüljük és valami okosabb zajcsökkentéssel próbálkozzunk. Ez így nagyon nem oké. Egy fekete pont!

Újabb piros pont jár a könnyen átlátható menüért és az innovatív célkeresztes keresőért. Jópofa, tényleg hatékonyan működik.
Nagy piros pontot adok az ultragyors bekapcsolásért, kompaktok között az egyik leggyorsabb.
Szintén jár egy piros a rekesz-előválasztásért és manuális módért.
Fekete pont jár azonban az összerakásért. Bár többségében az összeszereltség jó, nem ropog a gép, ha jól megszorongatjuk, az üzemmódtárcsa és a vezérlőtárcsa elég rendesen szorul, s forgatása olyan érzés, mint ha valami kínai gagyi gép lenne.
Ez azonban még semmi.
Ordenáré nagy fekete pont jár a rekesz-előválasztás mód megoldásáért.

Az egy dolog, hogy nincs is rekesz az objektívben, csak egy ND szűrő, ettől még akár lehetne létjogosultsága ennek az üzemmódnak. Arra azonban nincs magyarázat, hogy rekesz-előválasztás módban miért csak automatikus érzékenység állítással használható a gép, s miért emeli fel az érzékenységet akkor is, ha azt én nem akarnám. Pedig v1.0 firmware-es, azaz kereskedelmi forgalomba kikerülő gépről van szó!
Remélem egy firmware frissítéssel ezt a bugyutaságot nagyon sürgősen orvosolják.

Másik furcsaság amitől falnak mentem, az érzékenység állítás. ISO125 után ISO200 választható P módban, majd a szokásos módon 1 Fé-enként jönnek az ISO400, 800, 1600, stb. Teljes manuális módban azonban 1/3 Fé-enként választhatunk. Miért ne tehetném meg ugyanezt a részletes beállítást P, vagy A módban?

Baromi jó kis ultrazoom lenne ez a masina, de a túlzott zajszűrése és az átgondolatlan működése miatt egyelőre csak belépőszintű ultrazoomnak jó, hiába a manuális módja és az elektronikus keresője.

Részletek a hamarosan megjelenő cikkünkben lesznek olvashatók.

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük