Digitálisfotó kérdezz-felelek #136

Egy kedves olvasóm olyan kérdéseket tett fel, amely úgy gondolom másokat is érdekelhet. Sokféle témáról lesz szó, de természetesen a közös bennük az, hogy mindegyik a fotózáshoz kapcsolható.

A válaszaim az egyes témák után közlöm, hogy jobban átlátható legyen. Mivel e kérdéskörökben többféle megközelítés is létezhet, kommentben várjuk AJ-vel együtt mások véleményeit is.


„Szia Birdie!

Szeretném a segítségedet kérni, pár dologgal kapcsolatban!

Leírom az alapfelállást!

Olyan ügyben fordultak hozzám, hogy vennének tőlem fotót, kiadási, tovább értékesítési jogokkal! Persze számlaképesen. Jogkövetően, de fotós szakképesítés híján, találtam egy Fotóriporteri tevékenységi kört, ami alatt értékesítem a fotót! A tevékenységi köröm, számítógépes adatfeldolgozástól kezdve a webdizajnon át sok mindenre kiterjed, ezzel igazából nincs is problémám.”

Itt máris álljunk meg egy szóra. A vállalkozói tevékenységi körökbe a fényképészetet és a fotóriporteri tevékenységet csak úgy veheted fel, ha rendelkezel szakmai képesítéssel. Természetesen nem kötelező felvenni ezeket a köröket, adhatsz számlát ehhez kapcsolódóan akár egyéb számítástechnikai tevékenységről is, a lényeg, hogy a vevő képes legyen azt elszámolni.


„Azért érdekelne, hogy mi a véleményed erről? Fotós körökben tudtommal ezt a „vállalkozási formát” nem nagyon szeretik! Viszont kevés a lehetőségem, ha egy-egy alkalommal megkeresnek ilyen ügyben! Egy hobbi fótósnak úgy gondolom ez nagy megtiszteltetés, ha van aki pénzt akar adni, ami a hobbija! Nem?

Nos, az érdekelne, hogy szerinted, mennyi lehet egy ilyen digitális „alkotásnak” az ára, ha a további jogairól is lemondok?

A maximális ára pontosan annyi, amennyit még megfizetnek. Viccesen hangzik, de a valóság tényleg ez. Minden megrendelőnek másféle a pénztárcája, más igényei vannak, más összeget hajlandó kifizetni. Én azt javaslom, hogy fillérekért semmiképpen se dolgozz, az nem jó sem neked, sem a fotós szakma egészének. Számolj azzal, hogy ha a megrendelőnek kellene azt a tudást és azt a felszerelést megszereznie, mint amivel Te rendelkezel, akkor ő mennyiből jönne ki. Biztos többől. A konkurencia árait is érdemes figyelembe venni, s ha kevésbé vagy tapasztalt, ahhoz képest lejjebb lehet engedni egy keveset.


„Mert gondolom azzal, hogy eladom, már csak annyi jogom lesz a képhez, mivel én készítettem, hogy bemutassam, kiállítsam. Igazából két dolgot nem szeretnék! Becsapni azt, aki megkeresett, és becsapni magamat! Teljesen megértem azokat a fotósokat, akiket az „olcsó jánosok” úgy tesznek tönkre, hogy jóval áron alul kínálják a tevékenységeiket! Bár akit csak a minőség érdekel, az úgy is az alapján dönt véglegesen!

Azzal, hogy értékesíted a fotóidat, csak a felhasználási jogot adod el, attól még a szerzői jogok ugyanúgy téged illetnek, sőt, ha külön kitételt a szerződésben nem tettetek, akkor másnak is eladhatod ugyanazon fotód felhasználási jogát! Minden az előzetes megállapodáson múlik.

Tehát az egyik kérdésem, hogy mennyi is az annyi? Nincs véletlen egy olyan szerződés mintád, amit ilyen esetekben használni lehetne?

Pontos árat nem tudok és nem is lehet mondani, hiszen ez a megrendelés milyenségétől, a teljesítéstől és az üzleti kapcsolat időtartamától is függ. Egy egyszeri alkalomnál nyilván nem szokás komoly kedvezményeket adni, de ha hosszú távú szerződést köttök a parnterrel, akkor ezt lehet érvényesíteni az árakban is.

A megkeresőm, akár egy méter szélességű papír nyomatokat is árulna.

Érdeklődök, hogy valójában mekkora képpel tudok megfelelni az igényeinek?
A régi képeim 10 az újabbak 12 megásak, de persze nem mind vágatlan, tehát nem biztos, hogy a kritériumoknak megfelelek minden esetben. A kért képek egyike Olympus E-520-al, másikak E-620-al készültek.
Nagyon sok anyagot találtam és nekem is van irodalmam, de még is, a tapasztalat érdekelne!
Addig eljutottam, hogy átlagban a 60*90-es képeket ajánlanak 10-12 megapixelből, de láttam már reklámot 100-120cm-es nyomatok megvalósítását is hirdető nyomdákról!

A nyomatok szélessége csak az egyik paraméter, egy másik fontos paraméter, hogy a kész nyomatokat milyen távolságból tekintik meg. Gyanítom, hogy az ilyen méretű képeket legalább méter távolságból nézik, így a 300 dpi nyomtatási felbontást feleslegesnek tartom. 150 dpi-vel számolva 1 méter széles nyomathoz 5900 pixel szükséges.
Ha ennél kisebb felbontásúak a képeid, akkor az azt jelenti, hogy nyomtatásban 150 dpi-nél kisebb felbontásod lesz. Ez sem katasztrófa, az Europlakátokat alig 30 dpi-vel nyomtatják, de a nagy távolságból való nézés miatt egyáltalán nem látszanak a képpontok (csak az utcaszintre helyezett plakátoknál, ahol közelről is látja az ember).


Érdekelne a nyomdai feldolgozás is!

Sokat olvasok a színterek használatáról is. Viszont nem egyértelmű a számomra, hogy tényleg van-e értelme hobbi szintű fotósnak ezzel foglalkozni?
Azt hiszem, hogy a sima házi megjelenítésre szolgáló laptop, vagy asztali monitor csak az sRGB-t jeleníti meg helyesen, ezért ha Adobe RGB-be fotózok, vagy arra konvertálom a RAW fájlt, akkor igazából becsapom magam, mert úgy sem látom azokat a színeket, amelyek a Adobe RGB profilja alatt eltárolódnak. Innentől kezdve azt hiszem, hogy olyan nyomdát/labort érdemes keresnem, amelyek az odaadott jpg fájlokat sRGB színtérben képes(ek) kinyomtatni, mert akkor lehetek szinte biztos abban, hogy amit a monitoromon láttam, azt fogom viszont látni a nyomaton is!
Szerinted ez mennyire állja meg a helyét?

Egy átlagos notebook, vagy egyszerűbb monitor az sRGB színteret sem képes teljesen lefedve képet alkotni, ami azt jelenti, hogy lesznek a színtérnek olyan színei, amit a monitoron nem fogsz látni. A komolyabb monitorok képesek az sRGB színtér 100%-át visszaadni, illetve a profi monitorok a jóval szélesebb AdobeRGB színtérrel is megbírkóznak és ennek 98%-át megmutatják.

Olyan ez, mint ha arról beszélgetnénk, hogy az emberi fül által hallható átlagosnak mondott 20 Hz és 20 kHz közötti tartományból egy Sokol rádió csak 150 Hz és 5 kHz közötti tartományt képes lefedni, azaz a mély és nagyon magas hangokat nem képes kiadni. A monitoroknál is ez a helyzet, a gyengébb, egyszerűbb darabok nem képesek a színtér szélein elhelyezkedő színek megjelenítésére.
Ebből adódóan Adobe RGB-ben csak és kizárólag akkor érdemes dolgozni, ha a megjelenítő is erre alkalmas, s még egy kritérium: a nyomdagép, illetve a fotólabor is támogassa ezt (az egyszerűbb laborok azzal kezdik a fotókészítést, hogy átkonvertálják a fotót sRGB színtérbe… 😛 )
Tehát jól láttad a probléma gyökereit 🙂

Végezetül megköszönöm, hogy időt szántál a levelem elolvasására!
Várom a válaszod!

A munkádhoz jó egészséget, a fotózáshoz szép fényeket kívánok!

Köszönöm, neked pedig sok sikert a képeid értékesítésében!

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük