Balaton körbekerülés

Még tavaly nyáron jött az ötlet, hogy körbe kellene bringázni a Balatont. Az előzetes ötletek csiszolgatása után idén nyélbe ütöttük a dolgot.

Bár az első ötlet arról szólt, hogy csináljuk meg egy nap alatt, ezt végül több okból elvetettük:
– egyrészt nincs országúti versenybringánk
– másrészt nincs kellő edzettségünk (egyszerre 70 km felett egyikünk sem tekert még akkor)
– harmadrészt ha már bejárunk egy ekkora vidéket, érdemes szétnézni.

A szervezést az ebben jóval tapasztaltabb tesóm végezte, kezdve a kezdőpont kitalálásától az ideális szállás megtalálásáig. A terv az volt, hogy három nap alatt járjuk körbe a nagy tavat, s közben 40 geoládát keresünk fel. Bár nem vagyok egy nagy geocacher, azt tudom, hogy a geoládák javarészét olyan helyre telepítik, ahová egyébként is érdemes ellátogatni. Az pedig, hogy nem egyszerre kell végig ülni a napi 70-80 km-t, csak pihentetőbbé teszi az egészet (a látványosságok pedig érdekesebbé, elvégre nem szobabiciklizni akartunk 🙂 )

Az összecuccolás előtt rendbe kaptuk a bringát (köszi Panant!), tiszta lánc, friss olajzás, majd jött a pakolás. Fényképezőgépet nem hagyhattam itthon, s ráadásul két új objektívem is van, hát azok sem maradhatnak. Végül a tükrös váz mellé bekerült egy 10-20 mm-es nagylátó zoom, egy 8 mm-es halszem, egy 28-75mm f/2,8-as alapzoom és egy Lensbaby. Ja és még egy kis utazóállványt is beraktam, hátha az első napi szálláson lesz lehetőség hosszú expós csillagjárásos fotó készítésére. Mint kiderült, erre az a hely nem igazán volt alkalmas, arra pedig már nem volt erőm, hogy még akkor feltekerjek a hegyre, ahol kevésbé erőteljes a fényszennyezés. Így is 9-re sikerült elkezdeni vacsizni, másnap pedig kelés és spuri tovább.

Az időjárás szerencsésen alakult, nem volt hőség, igaz, a pulóver elkelt, sőt, a harmadik nap kifejezetten fáztam is (hosszú nacit nem vittem, fene gondolta, hogy a max. hőmérséklet egész délelőtt 15 fok lesz, amikor 20-ról volt szó 😛 ). Eső nagyjából elkerült, bár második napon kaptunk egy kisebb zivatart a nyakunkba. Szerencsére csak a szélét érintettük, így semmi komoly. Harmadik nap délelőtt volt egy tartósabb eső, de csak szemelkélő, így az sem volt zavaró (ellenben hangulatromboló annál inkább).

A tervet sikerült véghezvinni, nagyon nem is szeretném szaporítani a szót, hiszen az egész út annyira sokrétű volt, hogy több oldal is kevés volna neki (annyi időm viszont nincs). Elég legyen annyi, hogy aki egy kicsit is szeret kerékpározni és nem retten vissza napi 70-80 km-től (ami esetünkben 95-re is felszökött az első napon), az mindenképpen írja fel a bakancslistájára a Balaton körbekerülést, mert elképesztő élmény. Az ember azt gondolná, hogy a Balaton mindenhol ugyanolyan, de akkora területet foglal el, hogy teljesen változó a part jellege is. Az egyéb látványosságokról már nem is beszélve.

Jópár fotó készült, megpróbálom majd ezeket szép sorjában feldolgozni, egyszerre kicsit sok lenne 🙂