Full HD, Ultra HD, UHD, 4k, Retina display

Milyen távolságból nézzük a tévénket, hogy maximális élményünk legyen, avagy kell nekünk az Ultra HD? Szép kis felsorolás, elfogadom, de a lényeg miatt került ennyi „címke” a címbe. Bejegyzésem egy kis gondolkozás arról, hogy hogyan is kellene értelmeznünk világunk egyre nagyobb felbontású megjelenítőit és egyáltalán van-e ezeknek értelme.

A technológiában az a szép, hogy folyamatosan fejlődik. Egyre másra jönnek ki a komolyabbnál komolyabb képességű készülékek, legyen szó akár mobiltelefonról, akár notebookról, vagy fényképezőgépről, de nyilvánvalóan a TV készülékekre is igaz ez a megállapítás.

Aki kicsit nyitott szemmel jár a világban (értsd: olvassa a marketing tartalmú híreket 😉 ), már tud az Ultra HD-ről, amely a Full HD 1920×1080 pixeles felbontásával szemben négyszer több pixelből áll, 3840×2160 pixeles képeket adva. De vajon van-e ennek létjogosultsága?

Azt tudjuk, hogy a mozikban óriási vetítővásznakkal dolgoznak, s az ilyen méretekhez kiváló felbontásra van szükség (lásd IMAX). Az otthoni tévézésnél viszont nem használhatunk ekkora felületet, egyszerűen azért nem, mert nincs 🙂 Kivéve ha valami ultramodern industrial kéglink van. Ez esetben szóba jöhet egy kiváló projektor, ami példának okáért 4-5 méter átlójú képet is vetíthet, persze ez esetben jönnek a problémák, hogy nem elég erős a kivetítő lámpája, csak éjszaka sötétben lehet így jól filmet nézni (ami persze általában így is történik), no és persze a vásznat is ügyesen el kell helyezni, bár erre már vannak jól bejáratott módszerek.

A legtöbbünk azonban tévét vesz az otthonába, ki kisebbet, ki nagyobbat, ki okosan, ki csak úgy, hogy bemegy a legközelebbi Media Marktba és hagyja magát rábeszélni valami teljesen hasznavehetetlen modellre, csak mert ugye ő nem hülye 😉 De a lényeg: mindenképpen szembesül a felbontással, amivel sokan nem tudnak mit kezdeni.

Érdemes észrevenni, hogy manapság már minden a számok felé megy el. Hány pixeles, hány centis, hány magos, hány MB-os, hányféle probiotikumot tartalmaz és hány gramm cukorral készült. Mondhatni azzal próbálják meg eladni a termékeket, amik általában kevésbé fontos jellemzők.

Nézzük miért.

Adott egy 40 vagy 42″-os, esetleg 47″-os tévé. Legyen az egyszerűség kedvéért mindegyik Full HD felbontású. Melyikkel járunk jobban? Nyilván a nagyobbal, hiszen minél nagyobb a kép, annál jobb – gondolhatjuk (a THX szerint 30 fokos látószögnél tovább növelve a képméretet nem pozitív, hanem negatív változás lép fel a nézői élményben). Fontos lehet tudni, hogy egy tévét honnan nézünk, milyen messziről. Én annak idején kipróbáltam, hogy a magam jónak mondható látásával milyen távolságból lehet megkülönböztetni a Full HD felbontás pixeleit egymástól. Ehhez függőlegesen és vízszintese csíkozott képet készítettem, s ezt jelenítettem meg raszterillesztéses módszerrel a tévén, azaz a kép minden egyes fekete és fehér vonala a tévén is egy-egy pixelsort, illetve pixel oszlopot töltött ki. A függőlegesen és vízszintesen rovátkolt kép ugyanazt az eredményt hozta (nem meglepő módon), s az jött ki, hogy egy 42″-os tévénél a Full HD adta részletességet 2 méterről, a HD részletességét 3,5 méterről lehet észrevenni (magyarul, ilyen távolság felett a fekete-fehér vonalak helyett csak egy szürke masszát látni, azaz eltűnnek a részletek).

Ebből jól érzékelhető, hogy akinek olyan nappalija van, ahol a tévé 3,5, vagy 4 méterre van a nézőtől, annak a 42″ képátlóval nem lehet megmutatni a Full HD részletességét (a matematika párhuzamos szelők tétele segít nekünk ebben, a 42″ a fenti teszt szerint 2 méter távolságból mutat Full HD részletet, azaz ha 4 méterre ülünk a tévétől, akkor a Full HD részletességhez 4/2×42=84″ képátlójú tévére lesz szükségünk).

És akkor én még a jó szeműek közé tartozom.
Ezek alapján könnyű rájönni, hogy az Ultra HD, vagy 4k felbontás pont fele ilyen távolságnál lesz érzékelhető, hiszen azonos méretben pont fele akkora lesz egy pixel a kijelzőn, mint Full HD panel esetén. Vagyis fordítsuk le: egy 55″-os Full HD tévé ideális nézési távolsága a saját gyakorlati tapasztalatokon nyugvó tesztem szerint 55/42×2, azaz 2,6 méter, innen láthatóak majd jól a részletek, vagyis ha ennél távolabb ülünk, akkor a Full HD adta részletesség egy részét észre sem vesszük. Ultra HD-nél e távolság felét kell vennünk, azaz egy 55″ felbontású Ultra HD tévétől nekem személy szerint 1,3 méterre kellene ülnöm, hogy a részleteket el tudjam különíteni, azaz kihasználjam a panel felbontását. Ilyen közelről egyébként már 50 foknál nagyobb látószögről beszélhetünk, ami a THX ajánlását jóval felülmúlja, vagyis túl közelről nézzük a képet.

Könnyű ráeszmélni, hogy az Ultra HD így semmiképpen sem lesz kompatibilis a THX ajánlással, kivéve, ha lemondunk a részletekről, így viszont akkor mi értelme az egésznek? A felbontásnak is csak akkor van jelentősége, ha óriási méretű tévéről beszélünk, mondjuk úgy 120 col környékén már elég 3 méterről nézni a tévét, hogy minden részletet észrevegyünk (az én szememmel, jobb szeműeknek távolabb, rosszabb szeműeknek még közelebb kell ülniük) 😛

Persze ha a cél nem az, hogy az Ultra HD teljes részletességét lássuk, csak az, hogy jobb képünk legyen, mint amit a Full HD ad, akkor elég csak a Full HD-hez szükséges távolságnál kicsit közelebb ülni, ami az említett módon 55″-nál 2,6 méter, 60″-nál 2,9 méter, 65″-nál 3,1 méter. Ha azonban ennél távolabb ülünk, akkor tényleg nincs kifejezett előnye az Ultra HD-nek (természetesen Ultra HD tartalom esetén).

Úgyhogy ha van felesleges 1 millió Ft-od, amit tévére szeretnél költeni, javaslom, hogy azt ne Ultra HD felbontású modell vásárlására költsd (hacsak nem akarod monitornak használni és FPS játékkal nyomulni rajta, mert az viszont kegyetlen nagy élmény lehet), akkor inkább várj egy picit és válassz OLED tévét, annak legalább az előnyei könnyebben kihasználhatóak.

Mindezen gondolatmenet egyik mellékvágányaként érdemes beszélni a ma divatos okostelefonok kijelző felbontásáról is. Az Apple volt talán az első, akik a telefonok és notebookok felbontását elképesztő méretekben növelte. Notebooknál ez könnyen alátámasztható, hogy szükséges lehet, de telefonnál nem tudok értelmes észérvet találni arra, hogy mi szükség van az ún. Retina Display-re, amely olyan pixelsűrűségű, hogy normál nézési távolságból nem tudjuk észrevenni a pixeleket, emiatt csodaszépnek látszik majd. Kérdés az, hogy mi a cél. Mi van akkor, ha egy olyan képet nézünk, amin egy távoli zebra látható. A tökéletes fotónak köszönhetően a zebra csíkjai még kivehetőek, ugyanakkor a kegyetlen nagy felbontás miatt, s mert a felbontáshoz szükséges távolságnál jóval messzebbről nézzük a képet, a zebra csíkjait nem fogjuk észrevenni, s a zebra helyett egy szürke szamarat látunk majd a messzeségben. Van ennek így lényege?

Én úgy látom, hogy a pixelméretek csökkentésével szeretnék megszüntetni azt, hogy ne vegyünk észre pixeleket, holott nem a pixelekkel van a baj, hiszen alapvetően a digitális képalkotás eleméről beszélünk, azaz a pixelek nem a megjelenítők utálni való hozamánya, hanem azt maguk a képérzékelők hozták világra, így hát nem üldözendő. A célnak mindenhol az kellene lennie, hogy a felhasználó a lehető legjobb élményben részesüljön, ne vegye észre a pixeleket, de képes legyen kihasználni a nagy felbontás előnyeit és az ne hátrányként jelentkezzen. Szerencsére a telefonoknál, vagy notebookoknál a nézési távolság könnyen módosítható, bár hozzá kell tenni, hogy túl közelről nézni egy készülék kijelzőjét órákon keresztül, nos az nem célszerű. Könyvet is úgy érdemes olvasni, hogy az legalább 50 cm-re legyen a szemünktől – ha apró betűs a könyv, az önmagában szívás.

Összességében tehát a konklúzióm az, hogy ha leszámítjuk azt a tényt, hogy Ultra HD tartalom még nincs és erre még biztosan várni kell pár évet, akkor sem látom értelmét az ilyen felbontású kijelzők használatának (hacsak nem azért, hogy odamegyünk közelre és megnézzük Sandra Bullock rosszul sikerült sminkje alól kikandikáló arcszőrszálakat, de ehhez fél méterről kell majd nézni a képet). Tévének nemet mondok a 4k-ra, monitornak viszont igent! Inkább legyen a tévé 65″-os Full HD, mint egy 55″-os Ultra HD.

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük