Birdie blogja

Téli obiteszt? Jaj neeee
Tamron AF 18-270mm f/3,5-6,3 Di-II VC teszt

Az Olympus ultrazoom teszt után állványokat próbáltunk ki + kaptam egy Tamron utazózoom obit is tesztre.

A Vanguard kínálatából szemezgetve mutatunk majd be hamarosan néhány érdekesebb darabot a fotós állványok közül. Lesz közte ultrakönnyű, lesz megfizethető fogasléces, meg lesz szénszálas pro modell is.

Ezeken kívül még jópár kütyü érkezett, de ami így hirtelen nagyon emlékezetes – csak mert épp nálam is van még – az a Tamron ultrazoom optikája APS-C szenzorhoz.
Talán az időpont nem a legideálisabb, hiszen ha süt is a nap, elég alacsony szögből teszi, s meglehetősen párás is az idő, azért amit lehet kihozunk a rendelkezésre álló 3 napból.

Egyébként meglepő, de nem annyira rosszul rajzol ez a Tamron. Én legalábbis arra számítottam, hogy tele végállásban a gyenge fényerő mellé gyenge képminőség is párosul. De azt kell mondjam, annyira nem is vészes. Az viszont érdekes, hogy F8-tól már kezd fellépni a diffrakció, elég kis blendét építhettek az obiba.

CA teszt még nem volt, a torzítás a tesztképek alapján nem tűnik vészesnek, inkább csak teljes nagylátóban érezhető. A beépített optikai stabilizátor jó hatékonyságú, a fókuszmotor ha nem is hipergyors, de egész jó sebességű, s csendes.
Vannak persze fura dolgok is az objektívben, pl. hogy nem csak a zoomot húzza ki az obi tömege, ha lefelé vagy felfelé tartjuk, hanem kézi élességállításnál a belső fókuszcsoport is elmozdul, így hosszú expot felfelé manuális fókusszal kicsit esélytelen fotózni (pl. 18 mm-nél csillagjárás szinte függőben esélytelen elnéztem, nem végtelenből közelibe, hanem közeliből végtelen felé csúszik a fókusz, tehát csillagjárás játszik).