Ígértem, hogy még írok a masináról, nos, most pótolom.
Mivel a korábbi NEX-ekhez nem volt szerencsém, teljesen újdonságnak számított a NEX-5N. A NEX-5 alapjaira épülő, de szolgáltatásokban többet nyújtó MILC igazi különc.
A 10 kép/mp-es sorozat sebesség baromi jó, bár valószínűleg nem nagyon lesz sportfotós, aki ezt a gépet választaná.
|
|
Az ISO100-25600 közé kitejresztett érzékenység is bejövős. Ami viszont nem tetszett az a kezelés. Sőt, az nagyon nem tetszett. Sokat kell a menübe mászkálni, annak ellenére, hogy a navigáló gombok közötti gombra ráhelyezhető egyfajta személyre szabható helyi menü.
Ebben azonban nincs stabilizátor. Ha ki akarod kapcsolni mert állványozol akkor menüzni kell.
Ha be akarod kapcsolni mert kézbe veszed a gépet, akkor is menüzni kell.
Meg még sok pár apróságért.
S hát hiába érintésérzékeny az LCD, nekem ez semmit se segített (a menüpontok vékonyak, így ujjal eltalálni képtelenség).
Amit kifejezetten utáltam az az állvány csatlakozás körüli igen vékony perem. Gyakorlatilag nem lehet normálisan állványra rögzíteni. Mindenképpen kicsit laza lesz. Talán azért vésték ki a gép alját így, hogy könnyebb legyen. De ezért komoly árat kell fizetnünk.
A képminőség viszont remek.
S a tömege sem vészes.
|
|
Végigtúráztam 15 km-t úgy, hogy meg sem éreztem, hogy nálam a gép (sőt, még egy kis DSC-W630 is volt nálam, ami egyébként szerintem botrányosan gyenge optikailag, nem is értem, hogy engedte a Carl Zeiss, hogy ráírja a Sony ezt a feliratot).
Szóval lehet nagyon szeretni ezt a NEX-et, meg lehet nagyon utálni. A kettő között szerintem kevesen lesznek. Aki nem a sok-sok városjárásra meg túrázáshoz veszi, az vélhetően macerásnak tartja majd (hacsak nem tolja végig „ződ”, meg P móddal az egészet).
A megjelent cikk:
Sony Alpha NEX-5N teszt
Nos, néhány kép, amit egy ilyen kis NEX 5N-nel lehet készíteni.
A lenti fotók utófeldolgozáson estek át, nem a gépből kikerült alap minőséget mutatják!
