A Canon ma jelentette be a Canonosok által régóta várt, az EOS-5D Mark II utódjának szánt EOS-5D Mark III-at. Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki egy picit csalódott.
Félreértés ne essék, nem a képességeivel van bajom.
Régóta szerettem volna fullframe-re váltani, de úgy voltam vele, hogy kivárom a Mark III-at. Elvégre Mark II nem mai darab, eljárt felette az idő, jópár fejlesztés történt azóta, szóval jöjjön csak az új.
Jött is.
Itt az EOS-5D Mark III.
Imádnivaló fókuszrendszerrel (61 fókuszpont, ebből 5 keresztszenzoros).
Jó sorozatsebességgel (6 kép/mp).
Az EOS-1Dx menürendszerével (elsőre szokatlan, de sokkal logikusabb, mint a régebbi EOS-oké).
Van neki 100%-os keresőképe (szemben a Mk II 98%-osával), ami mondjuk nekem nem előny, sőt, hátrány. Sajnos hajlamos vagyok nagyon szűken komponálni, így a 9x% nekem csak segítség 😉
Dupla kártyafoglalat (rakat eszköz van már SD kártyás, van is 2 nem használtam, nem hülyeség, ha az is használható).
Leginkább a fókuszrendszere az a pontja, ami miatt a Mark II tulajok is régóta várták. Nem hiszem, hogy sokan lennének, akik a Mark II 21 Mpixelét keveselnék, így számukra a csupán 22 Mpixel-re bővülés nem lesz olyan pont, ami miatt nagyon szomorkodhatnának (persze a Nikon D800 36 Mpixele jobban hangzik, de igazából ez a felbontás már inkább csak műterembe kell).
Na jó, de akkor mi a nagy csalódás?
Sajnos az ára.
Nem törvényszerű, de eddig legalábbis valamennyire megszokott dolog volt, hogy ha egy új modell megjelenik, akkor nagyjából az elődmodell bejelentéskori árát kapja, avagy egy picit alacsonyabbat. Pl. Nikonnál a D700 ára 3000 USD volt bejelentéskor, majd a nemrég megjelent D800 árára most 3000 USD-t mondanak. A Canon EOS 5D ára 3300 USD volt, az EOS-5D Mark II-é 2700 USD.
Szóval ezek alapján joggal gondolhattuk, hogy az új váz ára várhatóan 3000 dollár körüli lesz, a pletykákban látottak alapján azonban az is reális lett volna, ha a Mark II bejelentéskori árát, vagyis 2700 USD-t kapta volna (ugyanis nem tud jelentősen többet a Nikon D800-nál, s ez vica versa (5D Mark III fókuszrendszere 61 pontos, D800 felbontása viszont 36 Mpixel)).
A valóság azonban nem ez. A valóság az, hogy az 5D Mark III ára várhatóan 3500 dollár lesz, illetve euróban számolva 3300 euró.
Attól tartok, hogy azok, akik még nem tették le a voksukat egyik gyártó mellett sem (értsd: nincs tükörreflexes gépük), de most rögtön fullframe szenzoros géppel kívánnak „kezdeni”, nem fognak sokat gondolkozni, s a Nikon mellett döntenek.
Aki pedig most Canonosként szeretett volna feljebb lépni, nagy valószínűség szerint egyelőre kivár. Bár hogy mire, azt nem tudom. Valószínűleg arra, hogy kicsit több pénze legyen 🙂
Az ár csökkenésére ugyanis nem látok túl sok esélyt (a pro szegmensben az árak csak igen lassan csökkennek, az EOS-5D Mark II bejelentéskori 2500 eurós ára 3,5 év alatt 1800 euróra esett csak, ami 28% árcsökkenés, szemben a belépőszint és a középkategória árával, amely sokkal gyorsabban és nagyobbat esik, pl. az EOS-60D bejelentéskori ára 1300 euró, mely 1,5 év alatt 950 euróra csökkent, vagyis az ára 27%-kal lett alacsonyabb, s még mindig piacon van).
Aztán ha már kiöntöm a lelkem, hadd említsem az idén bejelentett új EF objektíveket is.
Kijöttek eddig 3 új optikával, köztük a 24 és 28 mm-es f/2,8 fényerejű fixekkel, amelyekbe optikai stabilizátor is került. Ugyanakkor frissült az EF 24-70mm f/2,8 L USM is, s megjelent a II-es verzió, ebbe azonban nem került stabilizátor. Ezt egy picit nehezen értem meg. Pont ebbe az objektívbe lett volna jó a stabi.
Mindegy, ez még áthidalható, hiszen a Tamron kijött a 24-70mm f/2,8 VC USD-vel. Árat egyelőre nem tudni, de az tiszta sor, hogy jóval olcsóbb lesz a Canon 24-70-nél (persze a minőségi szórás is nagyobb, jobban oda kell figyelni vásárláskor, meg persze reménykedni benne, hogy ez az obi már nem rendelkezik a tipikus Tamronos szalagkábel problémával, ami pár év után megadja magát).
Szóval jó nagy pofonokat kap idén a Canonos társadalom.
Lehetne akár összeesküvés elméleteket is szövögetni. Az EOS-1Dx bejelentésével összeolvasztották az 1D és az 1Ds vonalat. Picit furcsa lépésnek tűnt, hiszen eddig pont az volt a jó a két gépben, hogy aki sportfotózni akart, annak ott volt az 1D, aki meg műtermezni nagy felbontással, az megvette az 1Ds-t.
Erre összevonták a két kategóriát és kihoztak egy köztes gépet 18 Mpixellel.
Na hát gyanítható, hogy az 1Ds Mark III tulajok nem ujjonganak és rohannak az 1Dx-ért.
Gondolhatjuk azt, hogy azért tesz ilyen lépéseket a Canon (kategória összevonással az 1D-sek fullframe felé terelése, új objektívekkel magasabb árak elérése), hogy minél több pénzt húzzon ki a Canonosok zsebéből.
Említhetném még a közeljövőben megjelenő, egyelőre csak pletyka szinten „létező” új f/1,8-as 50 mm-es fixet. Erős a gyanúm ugyanis, hogy az 50mm f/1,8 II lecserélését megcélzó hadművelet azért történik, hogy a jelenlegi alacsony árú 50-es helyett egy drága 50-essel legyen jelen a piacon a Canon. A 40e Ft-nál is olcsóbb 50-es fix ugyanis nagyon kedvelt (igaz, a dc-motor kissé pontatlan, sokan ezért profi célra inkább az f/1,4-es USM verziót választják, több, mint dupla árért).
Szóval attól félek, hogy az eljövendő 50mm f/1,8 II USM(?) jó 70-80e Ft-ért fog piacra kerülni, ami egyben az olcsó 50mm f/1,8 II eltűnését is magával hozza.
Ha ez így megy tovább, lassan tényleg megfordul a tendencia és a Nikonnál eddig olcsóbb Canon majd a drágábbik variáció lesz. Kérdés az, hogy ha a Nikon a 3 év garanciájával, a jobb/tartósabb minőségével még olcsóbb is lesz a Canonnál, ki fogja a Canont választani? Vagy a Canon ezentúl csak azokból próbál majd megélni, akiket már magához csábított és az általuk vásárolt kiegészítőkkel már magához láncolt?
Rossz üzleti stratégiának tűnik.
Bízzunk azonban benne, hogy a Canon nagyjai tudják, mit csinálnak, s az eddigi folyamatok csak véletlen egybeesések és valójában nem egy közkedvelt márka szép lassú haláláról van szó.