Olympus E-PL3 – tömegMILC?

Az Olympus E-PL3 lehetne akár a MILC-ek Opel Astrája is, talán lesz is. A képességei jók, már az árára is azt mondhatjuk, hogy emészthető, nem úgy, mint az E-P3-é. Igaz, az alacsonyabb árért pár szolgáltatást fel kell adnunk, de ezek elsősorban olyanok, amelyekre halandónak ritkán van szüksége…

Nem szeretnék rögtön egy teljes cikket lenyomni az E-PL3-ról, bár az E-P3 után talán ez nem is lenne olyan nehéz. Persze picit fura, hogy a komolyabb gép után kapom kézbe a szerényebb képességűt, hiszen így nem örömködés az eredmény, hogy nahát, ezt se tudta még az előző gép, hanem inkább hümmögés, miszerint ezt az E-P3 még tudta.
Tesztelőként persze egy dolgot mindig elfelejtünk fejben tartani: ez pedig az ár.
Egy teszt során azt nézzük, amit kapunk. De nem viszonyítjuk ahhoz, amennyiért kapjuk (jó, néha nem is tudnánk, mert még ára sincs a gépnek).
Pedig vásárlás során ez marhára nem elhanyagolható szempont.
Viszont nyugodtan mondhatjuk, hogy mindenkinek más a pénztárcája. Én pl. biztosan nem vennék 250e Ft-ért MILC gépet (lásd E-P3), inkább beruháznék egy jó kis 24-105/4L-re. Más kérdés, hogy attól nem lenne könnyebb a gépem és még csak kényelmesebbé sem válna, viszont jelen felhasználásban inkább az új objektívet tudnám kamatoztatni, mint egy kirándulógépet. De olyan 70-90e Ft körüli összeget már rá tudnék szánni egy ilyen képességű masinára, feltéve, ha kicsit többet járnánk kirándulni :D.
Egyelőre ez még csak álom (a gép is, meg a több kirándulás is 😛 ), de előbb utóbb az árak csökkenésével elérhetővé válik, s akkor a kompaktok már csak a nagyzoomok és az igen olcsó gépek kedvelőinek marad meg.

De ne kalandozzunk el ennyire.

Mi is az, ami az E-PL3-ból már az első pár óra után érezhetően hiányzik.
Az egyik a markolat. Ami gyakorlatilag nincs. A szálcsiszolt fém hatású, lakkozott előlap már akkor is csúszósnak hat, ha nem is a nyári kánikulában markolásszuk a gépet. Az E-P3-nál még csak fícsör’ volt a levehető és cserélhető markolat-előlap, az E-PL3-nál már kötelező a markolat nélküliség. Ezt egyébként még az sem indokolhatja, hogy ezáltal kisebb lenne a gép, hiszen a bajonett viszont kiemelkedik a gépvázból, magyarul minimum ilyen vastagságú enyhe kiemelkedést gond nélkül létrehozhattak volna…
Szintén hiányolhatjuk a dupla vezérlőtárcsát. Az E-PL szériának ez egyébként régóta tulajdonsága, hasonlóképpen a belépő- és alsó-középkategóriás DSLR-ekhez, itt is csak egy vezérlőtárcsát kapunk. Amit ráadásul a nagy méretű, széles formátumú LCD-hez meglehetősen közel helyeztek, így kezelése annyira nem könnyű, a balra iránygomb lenyomását pl. szinte csak körömmel végezhetjük.

Szolgáltatások tekintetében óriási eltérésekre nem kell számítanunk, inkább csak a finomságok maradnak el, mint pl. az elektronikus szintező, az érintőképernyő (van viszont dönthető LCD), no és persze a beépített vaku is hiányzik. De nem kell megijedni, vakut kapunk a dobozban, csak nem gépbe építettet használhatunk, hanem egy kis külső villanót, amit az AP csatlakozóba kell illeszteni (magyarul ha esetleg vennénk elektronikus keresőt is, akkor a kettő együtt már nem használható).
Ezeken felül a témamódokat kaszabolták meg kissé, illetve nincs gradáció módosítási lehetőség.
Cserébe 250e Ft helyett 175e Ft-ért megkaphatjuk az E-PL3-at.
Tömegessé válhat?
Öööö, hát azért ehhez még kell majd egy komolyabb áresés, de előbb-utóbb akár tömegcikké is válhat…

Frissítés: Megjelent a Olympus E-PL3 teszt.