Dohányzás elleni törvény. Igen, vagy nem?

Nem, ez most nem politikai jellegű bejegyzés lesz, csak egy kis agymenés arról, hogy jó-e, avagy nem jó a tervezett dohányzás elleni törvény.

A post apropóját egy tegnapi beszélgetés adta, melynek során egy dohányossal és egy étterem tulajdonossal beszélgettünk barátommal. De erről kicsit később.

Ami teljesen egyértelmű, az az, hogy jelentősen megosztja a társadalmat ez a kérdés.
Nyilvánvalóan az aktívan dohányzók marha módon ellenzik az egészet és gyakorlatilag a személyük elleni támadásnak veszik már az intézkedés tervezgetését is. Ők azok, akik első körben a legnagyobb szenvedői lehetnek az új, még meg nem szavazott törvénynek.

A kocadohányosok viszont a legnagyobb nyertesévé válhatnak, hiszen ha valaki csak azért gyújt rá, mert a társaság más tagjai is rágyújtottak, akkor egy nem dohányzó helyen folytatott beszélgetés alkalmával ő sem fog rágyújtani.

A nem dohányzók pedig szimplán jobban fogják magukat érezni, nem kell attól tartaniuk, hogy büdösen térnek haza egy-egy görbe estéről.

A passzív dohányzás csökkenésének egészségügyi vonatkozásában várható eredményességéről mindenki pozitívan beszél, de egy dolgot nem szabad elfelejteni: nem csak a passzív dohányzásban lehet megbetegedni és meghalni.

Az ország vezetése most nagyon komoly hangsúlyt fektet arra, hogy minél több keresőképes állampolgárt neveljen. Erre irányul többek között a gyermekek után járó adókedvezmény. Apropó, olvastátok, hogy már 10 milliónál kevesebben élünk Magyarországon a KSH legfrissebb becslése szerint? 😛
Érthető hát, hogy megpróbálnak vigyázni erre a kis keresőképes csapatra, mert a tüdőbetegségek gyógyítása nem olcsó, mármint az államnak. Sokkal olcsóbb, ha korlátozzák a dohányzást.

Gazdasági alapokon nézve viszont ott a másik oldal. Mindenki ismeri az ABC termékeket, melyek egy átlagos ország bevételeinek elég jelentős részét adják. Ezek az alkohol, benzin és cigaretta, vagyis a jövedéki adó köteles termékek.
Teljesen nyilvánvaló, hogy ha korlátozzák a dohányzást, akkor valamelyest csökkenni fog a fogyasztás is. Ez pedig a jövedéki adóbevételek csökkenését eredményezi.
Más kérdés, hogy vajon hosszú távon a jövedéki adóbevétel csökkenése nem lesz-e kevesebb, mint a TB által támogatott tüdővizsgálatok, és a tüdőgyógyításokhoz szükséges különféle gyógyszerekre költött összeg. Erre vonatkozólag nem tudom, hogy készült-e már tanulmány, de gyanítom, hogy elég könnyen borul a mérleg inkább a TB kiadások erőteljesebb csökkenése felé, mint amennyivel a bagóbevételek csökkennek (a kemény bagósok úgyis megtalálják a lehetőségét annak, hogy elfüstöljék az óránként kötelező egy bűzrudacskájukat 🙂 . Egy átlag dohányos 2-3 óránál nem bírja tovább, tudom magamról. Utána már komoly hiányérzet alakul ki, ami esetenként a koncentrációs készséget is csökkentheti. Szóval muszáj rágyújtani 😀 )

Igen ám, de nem csak a jövedéki adóból van bevétel a dohányzás kérdésében, hiszen Mo-on jellemzően itthon gyártott cigarettát szív legtöbbet a jónép. Pécs, Debrecen, Sátoraljaújhely, stb. Ezeken a településeken működő gyárak egyrészt adóznak a bevételeik után, másrészt fizetik a dolgozóik utáni járulékokat.
Csökkenő volumen esetén első körben a bevételek adózott értéke fog csökkenni, drasztikusabb fogyasztáscsökkenés esetén akár dolgozószám csökkenés is előfordulhat.
Ha nem dohányozna senki, akkor nem gyártana senki cigarettát se.

Tehát gazdaságilag már nem annyira egyértelmű a helyzet.

Morálisan megint csak más a kérdés. Aki nem dohányzik, tapsol. Aki dohányzik, dühöng és elnyomottnak érzi magát. Aki pedig dohányterméket gyárt? Nos, ők meg mindent megtennének azért, hogy ne legyenek olyan kemények a szigorítások, mert nekik ez az érdekük.
A Philip Morris pl. simán beperelte az uruguay-i kormányt, mondván túl szigorúak a szabályozások, amelyek gazdasági kárt okoznak a dohánycégnek. Pofátlanok? Nem kérdés, bár szerintem mindenki ugyanúgy védené a saját üzletét, s abban az esetben mi is másként ítélnénk meg a helyzetet, ha mondjuk nem egészség és környezetkárosító termék tiltásáról lenne szó (mondjuk korlátoznák a papírpoharak használhatóságát, akkor a papírpohárgyártókat lehet mi is sajnálnánk).
A Magyar Dohányipari Szövetség is próbálkozik, ők azt mondják, hogy szerintük teljesen elég lenne az, ha a vendéglátó helyeken elszeparálnák a dohányosokat a nemdohányosoktól, illetve lennének dohányos vendéglők, meg nemdoháhányos vendéglők. Persze, ez nekik jó lenne. De abba azért gondoljunk bele, hogy elvileg most is el kellene szeparálni a dohányzó vendégeket a nemdohányzótól, s ezt most miként oldják meg? Gyakorlatilag szinte sehogy.
Itt Cegléden pl. van egy elég drága hely bent a város központjában (Arizona Pizzéria), ami abszolúte nemdohányzó ellenes.
A nemdohányzó vendégeknek ugyanis előbb át kell verekedniük magukat a nagy dohányzó helyiségen, majd leülhetnek a szűk, fénytelen, WC-vel közvetlen szomszédos kis helyiségbe. Hát kösszépen…

Összességében tehát borzasztó nehéz eldönteni, hogy jó lesz-e ez a törvény, vagy nem.
Nekem, mint nem dohányzónak, jó.
Egy dohányosnak marhára nem jó.
Egy vendéglátóiparban érdekeltnek fene tudja.
A Magyar Vendéglátók Ipartestülete is felszólalt, szerintük az így is nehéz helyzetben lévő vendéglátóipar akár további 30-40%-os forgalomcsökkenést szenvedhet el. Óóóó, na persze, ennyire azért nem súlyos a helyzet.

És itt jön képbe az a bizonyos beszélgetés.

A dohányzó pincér szerint ő adózik a cigaretta után, úgyhogy ott szívja el, ahol akarja. Elég primitív hozzáállás. Én adózom a benzin után, akkor ott füstölgök vele, ahol akarok? Akár a háza előtt, a nyitott ablaka előtt? Vagy éppen az étterme kerthelyisége előtt tolhatom a vendége képébe a dízelfüstöt?
Vagy mondok mást. Megvettem a kenyeret, kivizettem az adót, ott adom ki belőle a mellékterméket, ahol akarom. Szarjak az asztalára? 😀 Kötve hiszem, hogy mosolyogva megveregetné a vállam 😛 És akkor ez még mindig nem az ő egészségét befolyásolja.

Az étteremtulajdonos szerint még kérdés, hogy mi lesz a következmény. Ha mindenhol betiltják, és nem lesz kiskapu, akkor valószínűleg nem lesz komoly forgalom csökkenés. Aki eddig eljárt étterembe, az ezután is el fog, mert gyaníthatóan nem azért ment el otthonról, hogy dohányozzon, hanem hogy a haverjaival ellegyen, vagy egyen egy jót. Max. ebéd után, vagy 2 sörönként kimegy és bagzik az utcán. Ja hogy hova kerülnek majd a csikkek? Naná, a járdára, hova máshova? 😛

Más kérdés viszont, hogy ha lesz is törvény, ki tartja be, ki tartatja be? Ha ugyanúgy senki, mint a jelenlegit, akkor annyit ér, mint halottnak a csók.
Mert hát milyen dolog az, hogy egy országgyűlési képviselő, vagy egy városi vezető simán dohányzik ott, ahol nem lehet. Persze rá biztos nem vonatkoznak a szabályok. A legdurvább azért mégiscsak az, amikor egy munkahelyen egy alkalmazott simán bemegy egy irodába, ahol csupa nem dohányzó van és kérdés nélkül rágyújt. Nem csak azért durva, mert nem lehet, hanem azért is, mert bunkóság.
De ez már intelligencia kérdés, és más lapra tartozik…