Aki igazán megszállott, mindent megtesz a Pixinfoért

Történt egyszer, évekkel ezelőtt, hogy kékórás helyet kerestem tesztfotóknak. Találtam is egyet… De a hely azóta kicsit megváltozott. Tenni kellett valamit…

Jópár évvel ezelőtt kezdtem el keresgélni olyan helyet a környéken, ahol kékórás fotókat lehetne készíteni a tesztgépekkel. Mindezt azért, mert sajnos a városban nálunk sem százas a közbiztonság, s igazság szerint marhára nem kedveltem, amikor esti fotózáskor gyanús alakok kérdezősködni kezdtek 😛

Pontosan meg se tudom mondani, mióta járok ki a fürdő háta mögötti tóhoz, de még 2003-as képet is találtam:

Amit érdemes észrevenni, hogy nádnak igazából nyoma nincs, sőt, ezt még a tópartról lőttem közvetlenül.
Azóta szépen lassan egyre feljebbről és feljebbről kellett fotózni, mert nőtt a nád, s takarta el a tavat és a szemköztes épületet.
Ez pl. idén nyáron készült, 2 méter magasból:

Jól látszik, hogy a nád kezd egyre durvább méreteket ölteni. Az tuti, hogy jövő nyáron már alig látszana a tóból valami (bár itt se sok látszik már belőle 😛 ).

Nos tehát elhatároztam, lekaszabolom a nádat, kerül amibe kerül.
Alapvetően tiszteletben tartom a természetet, így igyekszem akkor csinálni, amikor a legkevesebb kárt okozom. Meg persze amikor egyszerű is 😛
Tehát meg kell várni, míg befagy.

Az első fagynál ez kimaradt, de most már előre láttam, hogy menni fog a dolog, majd’ egy hétig volt komoly kemény fagy.
Szombat délelőttre tehát adott volt a program, igaz, kicsit közbejött a mennyegző fesztiválnak nevezett vicc (kiállításnak is kicsi volt 😀 ), de dél körül mégiscsak kijutottunk.
Előre le volt dumálva az illetékesekkel, engedély volt.
Szerszám is volt, vittünk.
Elhatározás is akadt bőven.

Neki is estem, mint tót az anyjának. Igazából elvágni nem nagyon sikerült, kicsit barmolásnak tűnt a helyzet (eldöntve törtem el a nád szárát, de amilyen szívós, ettől még simán kihajt majd).
A jég is elég vastagnak tűnt…
… mindaddig, amg a parttól 50 centire be nem szakadtam 😛

Isteni volt ahogy egy pillanat alatt beömlött a víz a cipőmbe, na azt fotózni kellett volna 😀
Rögtön Bear Grylls jutott eszembe 🙂
Még háromszor szakadt be alattam a jég, de igazából ez már nem is érdekelt.
Annyira felmérgeltem magam, hogy elkezdtem puszta kézzel tépni a nádat.
Viszonylag rövid ideig.
Mert az első húzás remekül szétvagdosta a tenyerem, csak úgy dőlt a vér.
De kit érdekel, első a nád, az az istenadta nád, amelynek pusztulnia kell!

Pusztult is, nyaláboltam, döntöttem, tapostam, nyaláboltam, döntöttem, beszakadtam, kimásztam, tapostam…

Végül egész jó eredmény született, bár megkínlódtam érte.
De legalább elmondhatom:
Én már vérem adtam a Pixinfoért!