Panasonic Lumix DMC-LX5

Július végén jelentette be a Panasonic a felső kategóriás bridge kompaktját, a DMC-LX5-öt. Az LX3 leváltására készült új modell jópár újdonságot kínál.

Annak idején a DMC-LX3 tesztjénél megállapítottam, hogy a tele vége nem túl nagy az optikának. Bizony, sokszor kellett gyalogzoomra váltani. Kényelmesebb lenne, ha nagyobb telét használhatnánk (emlékeztetőül: a DMC-LX3 24-60 mm-nek megfelelő gyújtótávolságú). Nyilván nem csak én voltam így ezzel a problémával, így a japán gyártó lépett. Méghozzá előre. A kiváló fényerőt megtartotta, de a tele tartományt kitolta 90 mm-re, amely vélhetőleg már ebben a kategóriában elég is lesz (a nagyobb tele miatt a végső fényerő persze alacsonyabb).

Videófelvétel terén nem változott sok minden, a felbontás maradt 1280×720 pixeles, az mJPEG tömörítés mellett viszont AVCHD is rendelkezésre áll.

A Panasonic Lumix DMC-LX5 még mindig a prémium kategória tagja, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a legfontosabb szempont a képminőség volt.
S valóban, már az első tesztfotók után ismét hatalmába kerített a már ismerős érzés: huhh, de jó lenne a DSLR-em mellé egy ilyen.

Kicsi, könnyű, RAW-t is támogat, s még a külső vakut is kezeli (akár rádiós kioldón is).
A képek rajzolata pedig remek.
Viszont ez esetben már elgondolkozik az ember. Egy LX5, vagy inkább egy GF1? Utóbbihoz ilyen zoomos optika nincs (nagylátószög hiányzik), no és nagyobb is már egy zoomobjektívvel. Cserébe viszont szebb, kisebb DOF érhető el.
No én nem is tudnék dönteni. Szerencsére nem is fenyeget az a veszély, hogy mostanában ne tudnék hova rakni 120e Ft-ot 😛

Ennek ellenére a DMC-LX5 már most nagyon tetszik, mi lesz még itt a teszt végére? 🙂
Persze vannak azért még most is kevésbé csábító pontjai a gépnek, pl. makró képessége nem javult, az LCD még mindig fixen beépített, vörös szemes képeket nem tudjuk gépen belül javítani, s persze még pár apróság, amire a cikkünkből fény derül majd.

Update: A végleges cikk.