Tegnapi hosszú túránk után arra számítottam, hogy reggel kemény izomlázzal ébredünk majd. Nos, szerencsére ez nem következett be, így adott volt minden egy újabb túrára.
Reggel 8 felé nagy nehezen felébredtem. Mire kinyitottam a szemem, Ági már nem volt mellettem. Úgy felkelt és kiosont, hogy fel se ébredtem rá. Sőt, még a fényképezőgépet is kicsente a táskából és reggel lőtt pár hegyről ködlecsúszós képet 🙂
Megdicsértem, mert szerintem jó lett. A feldolgozás viszont már saját, így van képem kirakni ide is (íme jobbra).
Bőséges reggeli után indultunk útnak, ismét a Babás-szerkövek felé. Gyakorlatilag másfelé nem is nagyon lehet menni :).
Ezúttal a Jakab-hegy érdekességeit kívántuk megnézni, a már tegnap látott, de nem fotózott Sasfészket, a Zsongor-kői kilátást, a Pálos kolostori romot és az István-kilátót.
Első utunk tehát a Sasfészekhez vezetett felfelé. Ezúttal kicsit nehezebbnek tűnt a dolog, aminek nyilvánvaló oka az volt, hogy a hátamon cipeltem a fotóshátizsákom is, benne az obikkal.
A Sasfészeknél lőttünk pár képet, s ha már ott voltunk mindannyian, egy csoportkép is belefért. Itt azért hiányzott, hogy nincs egy háromlábú miniállványom, így köveken kellett kiegyensúlyozni a gépet, hogy önkioldóval fotózhassuk magunkat. Bár macera volt, végül azért sikerült úgy elhelyezni a köveket, kavicsokat, hogy a gép nagyjából vízszintben is álljon, s a kívánt kivágás is meglegyen (további képek lent a galériában!)
Kis pihenő után folytattuk utunkat felfelé, majd a fennsíkra felérve felülről is megtekintettük a Sasfészket, illetve az előttünk elterülő tájat is. Na ez a rész nem kicsit veszélyes, ugyanis mindenféle korlát nélkül közvetlen a szakadék szélére lehet állni, ami után bő 30 méteres mélység riogatja a túrázókat.
|
|
Következő úticélunk a Zsongor-kő volt, amely szintén remek kilátással kecsegtetett. Odafelé menet Brigiék építettek egy hanoi-tornyot is, megihletve a mások által készítettektől. Jópofa volt, meg is örökítettem. Meglepő, hogy a kitobival is egész jó bokeh-s képeket lehet lőni, bár ha nem lettem volna lusta levenni a hátizsákom és feltekerni az 50-es fixet, lehet még szebb lett volna 😛
Mindegy, annyira nem nagy szám, hogy feltétlenül megérte volna a macerát.
|
|
A Zsongor-kő tényleg remek hely. Korláttal védett, így nyugodtan kiállhatunk gyönyörködni a tájban. Ha már ilyen szép volta hely, egy panoráma képet meg is ért a dolog.
Kitobival.
18 mm-en.
Hadd szóljon. 🙂
Következő állomásunk a Pálos-kolostor romjai voltak. Néhány képen kívül itt sok mindent nem csináltunk. Sajnos a romok közt álló magányos fa lefényképezése nem jött össze, nem volt elég nagy látószögem hozzá, hogy a falon belülről tudjam fotózni, ha pedig kívülről lőttem volna, nem tudok olyan gyutávot választani, ahol ne lógna be túl sok felesleges dolog. Mondjuk gyanítom, hogy az elképzelésemet még fullframe szenzoros géppel se lenne könnyű megcsinálni, 16 mm-en az f/2,8-as kezdőfényerejű obi (16-35mm f/2,8 L II) úgy 360e Ft lenne. Álom, édes álom 🙂
A kolostor rom után felmásztunk még az István-kilátóba. Utólag azt mondom, kár volt 😛 . S bár a Melinda már tavaly mászott felfelé létrán a Gyurka-dombnál, ez azért mégis keményebb volt, mivel nem volt enyhén se döntött, ráadásul hosszabb is volt, mint a geodéziai torony létrájának egy-egy szegmense.
No a lényeg tehát, hogy félúton eszembe ötlött, hogy a Meli a múltkor is lefelé vette a terepet nehezebben, úgyhogy már előre rettegtem a dologtól.
Felérve ugyan szét tudtunk nézni a környéken, elláttunk a Misina-tetőre is, de messze nem volt olyan szép látvány, mint a Zsongor-kőről.
Lefelé menet aztán mindig mondogattam, hogy „Meli, óvatosan, egyszerre csak egy kezed vagy egy lábad rakd át”. De ezt így 10 másodpercenként.
Tipikus eset, amikor a szülő jobban be van tojva, mint a gyerek. De ha történt volna valami baj, akkor tényleg jó nagy sz*rban lettünk volna, onnan kb 8 km-re a falutól és nagyjából 20 km-re az első kórháztól.
Na jobb is erre nem gondolni…
Mivel az idő már igencsak előre járt, amit gyomrunk is jelzett, ideje volt vissza indulni. Tervünk szerint még aznap szerettünk volna eljutni a Mecsextrém parkba is, úgyhogy lefelé már tempósabban haladtunk (én egy kört szerettem volna menni, de mint kiderült, az baromi nagy kerülő lett volna, így ugyanarra mentünk vissza, mint amerre felfelé jöttünk).
|
|
Ezen az úton végül mégiscsak lett egy medvehagymás aljnövényzetes kép, ami mondjuk nem olyan szép, mint amit Abaliget felé láttunk, de ez már emlékeztetni fog arra a látványra.
Lefelé menet találkoztunk egy kukackával, meg valami leharcolt zöld bogárral is (utóbbiról kép a lenti galériában). Őket is hazahoztuk emlékbe, pontosabban a képüket. Meg egy Ki*a-s szatyrot is, 4 sörösdobozzal, amit valaki fent felejtett a hegyen 😛 Utálok szemetet hagyni magam után, de azt még jobban, ha ezt más teszi. Tájvédelmi terület ide vagy oda, ettől függetlenül is lehoztam volna a hegyről. Úgysem volt semmi a kezemben a túraboton kívül…
A Lowepro Computrekker AW-m egyébként ekkor volt az első igazi, komoly, éles bevetésen, bár első nap is megtúráztattam már, most azonban a mellkasnál lévő szíjjal azt is ki tudtam tapasztani, hogy milyen jó, amikor nem leng és lóbálódzik összevissza a gép, miközben lefelé haladunk. Jól kitalálták ezt a tatyót, szó ami szó. Csak a közvetlen obicsere lehetőségét hiányolom.
Végül 3-ra értünk le, ami után ebédelni kezdtük. Közel 4 óra volt már, mire elindulhattunk volna a Mecsextrémbe, ami este 6-kor bezár. Így viszont már nem volt értelme elindulni, inkább elnapoltuk ezt a programot hétfőre.
2 hozzászólás a(z) Kővágószőlősi utótavaszolás – 3. nap bejegyzéshez