Így (ne) neveljünk gyereket!

Pedagógiai szempontból a következetesség alapvetően fontos tényező. Ha csak figyelmeztetés figyelmeztetés hátán, de következmény soha sincs, akkor előbb-utóbb a gyermek ráérez: nincs ennek súlya. Így hát nem csoda, hogy e szempontot az ember komolyan szokta venni. Legalábbis általában. Vagy néha kicsit ritkábban 😛

Ma délután miután hazaértem az E-P2-vel, elmentünk venni ezt-azt.
Mit ad Isten, éppen leakciózták az egyik kedvenc söröm, nosza, be is pottyant pár darab (majd’ egy tucat 😀 ) dobozka.
Pár sorral arrébb Meli talált egy drazsés joghurtot. Az is bepottyant.
Pár perc múlva Meli ismét talált magának valamit, ízesített gabonapehely szép nagy dobozban, hátulján kifestővel. Rögtön bele is szeretett. Két okból mondtuk Melinek, hogy ezt most nem: egyrészt az ára egy picit húzós volt egy olyan doboznyi cuccért, másrészt volt egy kis magatartásbeli probléma a suliban és ilyenkor jó, ha érzi a gyerek, hogy nem mindegy mit csinál.
Már pár perccel később motoszkált bennem, hogy milyen dolog már az, hogy betárazok sörből, a gyereknek meg nem veszünk gabonapelyhet. De megnyugtattam magam, hogy drazsés joghurtot kapott, nameg én jól is viselkedtem a héten 😀
A pénztár előtt aztán Ági talált csokis mazsolát, be is pakolta. Ja és még étcsokisat is talált, azt is bepakolta.
Na itt borult ki a bili, egyszerűen borzasztóan igazságtalannak tartottam, hogy mi mindenféle földi jóból bespájzolunk, Mici meg kap egy nyamvad joghurtot. Fogtam magam és visszamentem egy gabonapehelyért.
Éljen a következetesség 😛

De tényleg kicsit úgy éreztem, hogy olyanok vagyunk mint a magyar állam. Azoktól vegyünk el méginkább, akiknek egyébként se sok van?! Naneeee 😛

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

5 hozzászólás a(z) Így (ne) neveljünk gyereket! bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük