Nos, ez is eljött. Ismét egy mérföldkő az ember életében. Amikor az első gyermeke iskolába megy… Búfelejtés fotós módra?
Amikor az ember még gyermek, sokat gondolkozik rajta, milyen lehet felnőttnek lenni. Irigykedve nézi az utcán sétáló nagyokat, akik cigarettáznak, vagy hangosan hahotáznak (hiszen ők megtehetik), vagy éppen fáradtan az ülésbe roskadva buszoznak hazafelé.
Bármit is gondoltunk ezidőtájt, biztosan messze volt a valóságtól.
Én pl. azt hittem, hogy majd hirtelen egyszer csak felnőtt leszek.
De az átváltozás sokkal hosszabb, mint azt az ember gondolná.
Az első szerelem?
Érettségi?
Diplomaosztó?
Az első adóbevallás?
Házasságkötés?
Első gyermek?
Vajon honnan lehet igazán felnőttnek számítania magát az embernek? Nos, attól függ, honnan nézzük.
Ha szeretnénk felnőttnek látszani, akkor akár a lista elejétől. Hiszen „Óh, hát én már érettségiztem is, elmúltam 18, felnőtt vagyok!”.
Viszont ha inkább nem akarunk tudomást venni az elkerülhetetlenről, akkor akár azt is mondhatjuk, hogy „Óh, ugyan már, még csak 3 éves a gyerekem, tök fiatal vagyok!”
Ma azonban belém hasított a felismerés: Félremagyarázhatatlanul és egyértelműen FELNŐTT lettem. Az a fajta FELNŐTT, akire gyerek koromban azt mondtam, hogy „aha, a hülye FELNŐTTek”. Az a fajta FELNŐTT, akiről már méterekről látszik, hogy ő már nem fiatal, inkább az az igahúzós fajta. Az a fajta FELNŐTT, aki korábban nagyon az akart lenni, de később már inkább letagadta.
Hát mit is tehet ilyenkor egy magamfajta? Belefeledkezik valamibe. Mondjuk a fotózásba. Úgyis ritkán van lehetőség olyat fényképezni, amit igazán szeretünk is (hát igen, a tesztelők élete sem csak játék és mese 😉 ).
Márpedig hogyne lenne jó saját lányunkat, vagy éppen annak első iskola évnyitóját fotózni. A keresőből nézve úgyis olyan érzés, mintha az egy másik világ lenne, egy olyan világ, ami csak szép és csodás, ami tele van boldogsággal, ami vicces és kacagtató, vagy éppen sikerekkel teletűzdelt. Legalábbis egy iskolai évnyitón ezt látja az ember a gép másik oldaláról. Csakhát van olyan, amikor le kell emelni a szemünk elől a gépet, s olyankor a világnak nem csak azt a kis szeletét látjuk, amit az objektív beenged…
De lássuk, mit is akartam ma én látni:
10 hozzászólás a(z) Vackor az első bében – avagy ismét öregebbek lettünk bejegyzéshez