Vackor az első bében – avagy ismét öregebbek lettünk
2009. augusztus 30. vasárnap – 21:54Nos, ez is eljött. Ismét egy mérföldkő az ember életében. Amikor az első gyermeke iskolába megy… Búfelejtés fotós módra?
Amikor az ember még gyermek, sokat gondolkozik rajta, milyen lehet felnőttnek lenni. Irigykedve nézi az utcán sétáló nagyokat, akik cigarettáznak, vagy hangosan hahotáznak (hiszen ők megtehetik), vagy éppen fáradtan az ülésbe roskadva buszoznak hazafelé.
Bármit is gondoltunk ezidőtájt, biztosan messze volt a valóságtól.
Én pl. azt hittem, hogy majd hirtelen egyszer csak felnőtt leszek.
De az átváltozás sokkal hosszabb, mint azt az ember gondolná.
Az első szerelem?
Érettségi?
Diplomaosztó?
Az első adóbevallás?
Házasságkötés?
Első gyermek?
Vajon honnan lehet igazán felnőttnek számítania magát az embernek? Nos, attól függ, honnan nézzük.
Ha szeretnénk felnőttnek látszani, akkor akár a lista elejétől. Hiszen “Óh, hát én már érettségiztem is, elmúltam 18, felnőtt vagyok!”.
Viszont ha inkább nem akarunk tudomást venni az elkerülhetetlenről, akkor akár azt is mondhatjuk, hogy “Óh, ugyan már, még csak 3 éves a gyerekem, tök fiatal vagyok!”
Ma azonban belém hasított a felismerés: Félremagyarázhatatlanul és egyértelműen FELNŐTT lettem. Az a fajta FELNŐTT, akire gyerek koromban azt mondtam, hogy “aha, a hülye FELNŐTTek”. Az a fajta FELNŐTT, akiről már méterekről látszik, hogy ő már nem fiatal, inkább az az igahúzós fajta. Az a fajta FELNŐTT, aki korábban nagyon az akart lenni, de később már inkább letagadta.
Hát mit is tehet ilyenkor egy magamfajta? Belefeledkezik valamibe. Mondjuk a fotózásba. Úgyis ritkán van lehetőség olyat fényképezni, amit igazán szeretünk is (hát igen, a tesztelők élete sem csak játék és mese 
).
Márpedig hogyne lenne jó saját lányunkat, vagy éppen annak első iskola évnyitóját fotózni. A keresőből nézve úgyis olyan érzés, mintha az egy másik világ lenne, egy olyan világ, ami csak szép és csodás, ami tele van boldogsággal, ami vicces és kacagtató, vagy éppen sikerekkel teletűzdelt. Legalábbis egy iskolai évnyitón ezt látja az ember a gép másik oldaláról. Csakhát van olyan, amikor le kell emelni a szemünk elől a gépet, s olyankor a világnak nem csak azt a kis szeletét látjuk, amit az objektív beenged…
De lássuk, mit is akartam ma én látni:
10 hozzászólás a “Vackor az első bében – avagy ismét öregebbek lettünk” bejegyzéshez
“Az akarok lenni, aki akkor voltam
mikor az akartam lenni, aki most vagyok…”
Kíváncsian várom, mit szól majd a kicsilány az oskolához. No és majd az első szülői értekezlet! Vagy ne ijesztgesselek?
Vadvirág szólt hozzá 2009. aug. 31. napján 00:55-kor.
Hja, Geszti tudott valamit
Szülői? Ó, hát azon hamar túl leszünk, már szerdán meglesz az első
Birdie szólt hozzá 2009. aug. 31. napján 06:55-kor.
Hajjajj, gratulálok, s kiváncsian várom a további megemlékezéseket szülőként az iskoláról.
kobak szólt hozzá 2009. aug. 31. napján 11:10-kor.
“Iskola előtt megáll.
Nézdegéli a kapuját.
– Nohát – mondja. – Ilyen csudát!
Nagyobb mint az óvoda.
Indulás, Vackor, nosza! –
S a kapun besétikál.” HAJRÁ!
Pistik100D szólt hozzá 2009. aug. 31. napján 15:00-kor.
Köszi
Birdie szólt hozzá 2009. aug. 31. napján 16:57-kor.
Én kicsit megbontanám az eddigi kommentek rendjét! Először is: Gratulálok!
Másrészt viselkedj úgy. hogy a legritkább esetben lehessen rád a “a hülye felnőtt” jelzőt aggatni!
Harmadrészt:
Az első szerelem?
Érettségi?
Diplomaosztó?
Az első adóbevallás?
Házasságkötés?
Első gyermek?
Eltévesztetted a sorrendet:
A helyes az lenne:
Az első szerelem?
Az első adóbevallás?
Érettségi?
Diplomaosztó?
házasságkötés?
Első gyermek?
Az ember valahogy azt hinné, hogy adóbevallással később találkozol, mint érettségivel, pedig nem így van…
16 évesen már kettőn túl vagyok.
Navarot szólt hozzá 2009. aug. 31. napján 22:47-kor.
áh micsoda post… hülye felnőttek… na megyek iszom egy sört inkább
Mice007 szólt hozzá 2009. aug. 31. napján 23:34-kor.
Navarot:
Akkor már inkább így:
Az első szerelem?
Az első adóbevallás?
Érettségi?
Diplomaosztó?
Első gyermek?
házasságkötés?
Mice:
LOL!
egs
Birdie szólt hozzá 2009. szept. 1. napján 12:12-kor.
Gratulálok az ifjú hölgynek!
A legijesztőbb az lesz, hogy alig pislogsz majd kettőt és máris az érettséginél tartotok.
(Persze két év angol tanárkodás és osztályfőnökösködés után merem állitani, hogy a fogadó órák és a szülői értekezletek is önmagukban is hatalmas élmények.
Bár a fogadó órát neked nem kell bemutatni.
GBI szólt hozzá 2009. szept. 1. napján 15:22-kor.
Hihetetlen… mindig az akép jut eszembe a fotózzról… A parányi kis lábacska. Hiába, az idő az bizony szalad.
Jó volt olvasni a soraidat, jó volt rájönni, hogy nem csak én szembesülök ezzel
A kérdéseidre nem nagyon tudok felelni, ki tudná azt megmondani, hogy mikor nő fel egy ember. van, aki végigjátsza az életét, de ettől még tud felelősen gondolkodni, cselekedni. Szóval nehéz kérdés ez, de felesleges foglalkozni vele.
Hogy én anno miért irigyeltem a felnőtteket? Két okból. Egyrészt azt hittem, hogy annyit és olyankor mennek szabadságra, amennyit, és amikor akarnak. később rájöttem, hogy nekem iskolásként sokkal több szabadságom volt
A másik, hogy pénzt kerestek… és én kis buta azt hittem, hogy a pénz az bármire, bármikor elég. Annyi biciklit, csokit, sütit meg akármit vehetnek rajta, amennyit csak akarnak 
Hát ebben is tévedtem 
gliv szólt hozzá 2009. szept. 10. napján 09:45-kor.