Túráztunk a Börzsönyben
Kóspallag – Márianosztra – Kóspallag

Már régóta tervezgettem egy őszi túrát, de a megvalósításig sosem jutottam. Tesóm viszont pont egy ilyen túrát szervezett, úgyhogy – bár nem vagyunk egy versenykategóriában – mi is beneveztünk.

Vasárnap reggel indultunk Zsolttal és Anitával, no és persze Ágival és Melikével együtt Kóspallagra.
Szerencsére forgalom alig volt, s bár a berceli domboktól elég durva ködbe kerültünk, gyorsan tudtunk haladni.
Hála az M0 és M2 kombónak, szinte megállás nélkül mehettünk Verőcéig.
Vagyis csak mehettünk volna, mert túlmentem az M2 lehajtón amit csak jópár km után vettem észre 😀

Azért még így is maradt arra időnk, hogy Kismarosnál megmutassuk a Dunát Melinek. Meglepően alacsony volt a vízállás.
Mázli, pont arra járt egy uszály, így a GF1 teszthez is készült egy jó kis tesztfotó – no persze ez a túra maradék szakaszaira is igaz.

Kóspallagon megálltunk a templom melletti parkolóban, átvedlettünk túracipőbe, megreggeliztünk és bevártuk a tesómékat, mert ők már Kismaros óta nyomták. Kis forró tea után már együtt folytattuk utunkat.

Az első néhány száz méter szinte teljesen vízszintesen folyt, majd enyhe emelkedőben folytatódott. Néhány apróbb kanyar után azonban jött a meredek szakasz. Na itt már éreztem, hogy nem vagyok már 40 kilós kisgyerek 🙂 Meg hát a csajok is lemaradtak rendesen. Ez persze nem vonatkozik a Melire, aki nyilván dúskált az energiában 😛

Az első szakasz Érsek tisztásig tartott, ahol végre megláthattuk a nap bágyadt sugarait is. No nem sok időre, mert ismét felhők takarták el. De legalább a remény megmaradt, hogy majd talán lesz napsütés még. Nem lett 😛

A második szakasz keményebb volt már, mint az első, itt komoly emelkedő következett, két, csúcsra induló kitérővel. A legszebb képeket ezen a szakaszon lehetett készíteni, valóban igaz: ez a Börzsöny egyik legszebb útvonala.
Az első csúcs előtt picit lepihentünk, amíg tesóm nem érkezett meg a geoláda koordinátákkal (ami egy másik ponton volt elrejtve), addig fotózgattam. Itt tudatosult bennem, hogy valószínűleg a 40D-t tök feleslegesen hoztam, mert a kis Panasonic DMC-GF1-es a fix 20-as (40 mm ekvivalens) obijával teljesen ki fog szolgálni az úton. Végül két kép készült az EOS-szal, mindkettő inkább nagyobb gyutávval. De emiatt végig cipelni a vázat, a 28-135-öt, meg a vakut… Részben felesleges volt.
A GF1 igazán jól vizsgázott, kiváló túramasina. Olyan képeket sikerült lőni vele, amit egy kompakttal soha nem lehetett volna. Ehhez persze komolyan hozzájárult az a tény is, hogy a fix 20-as obi remek f/1,7-es fényerejű, ami sokszor fontos is volt, nem csak a kevés fény miatt, hanem a kis DOF miatt is. A NégyHarmados szenzor már csak azért is jó szolgálatot tett, mert bátrabban lehetett emelni az érzékenységet (mint egy kompaktnál lehetett volna).
Az élességállítás egy kivételével tökéletesre sikerült. Az egyetlen gond akkor volt, amikor a túra előtt a kutyát fotóztam fent a farakáson. Itt lett pár hátra fókuszált kép, de ez valószínűleg az én hibám, mert a kutya fejére próbáltam fókuszálni ahelyett, hogy a háttér nélküli mancsára fókuszáltam volna (néha ez egy tükrös gépet is megtréfálhat).
Visszatérve a túránkhoz. Itt vettem le először a kabátom, mert picit kimelegedtem. Viszont szomorúan kellett konstatálnom, hogy a táskám alatt csúnyán beizzadtam, de ez a felismerés már csak azután következett, miután Áginak felajánlottam a kabátom leüléshez, felfázás ellen. Na volt is meglepődés amikor lehajoltam a zuzmót makrózni. A hideg nedves póló hozzáért a hátamhoz. Jujj 🙂
Szerencsére nem fáztam meg, pedig fent a csúcson még a szél is fújt.

Az első csúcs után jött a lejtmenet. Na ez volt az a rész, ahol a ritkán használt bakancsom úgy megnyomta a lábam, hogy a hátralévő úton végig fájt a lejtmenetben. Ha néha emelkedő volt, annak igen tudtam örülni, de sajnos a helyzet az, hogy ha valaki felmegy egy hegyre, annak le is kell jönni. Szóval a további részben a lefelé haladás során a szenvedés nagyobb volt, mint a túrázás öröme 😛

A második csúcs előtt összefutottunk quadosokkal is. Két kopasz manusz, tipikusan az a fajta, akit egy BMW-ben tudsz elképzelni, miközben villogva tol le éppen az útról egy szabályosan 130-cal autópályán előző sofőrt 🙂
Fent a csúcson csodaszép látvány volt, remekül el lehetett látni Kóspallagra és Márianosztrára. Tiszta időben biztos még szebb lehet a kilátás, de hát be kellett érnünk azzal, ami jutott.
Lefelé menet meglepően udvariasnak és intelligensnek mutatkoztak a quadosok, tényleg ronda az előítélet, de nem néztem volna ki belőlük. Éppen mentem lefelé, amikor tolattak ki a quaddal. Gondoltam megállok, elengedem már őket, úgyis gyorsabban leérnek, mint én. Aztán az egyik faszi észrevett és mondta is, hogy jajj ne haragudjak, nem látta, hogy jövök. Oh, mondom semmi gond. A végén még minden jót is kívánt. Le is esett az állam 🙂 Tényleg nem erre számítottam.

Márianosztrára érve elváltak útjaink, tesómék mentek tovább Szobra, mi pedig vissza a piros jelzésen Kóspallagra, ahol a kocsit hagytuk.
Izgalmas útnak néztünk elébe, mert kb. 16:45-kor indultunk tovább, s a pontos távot akkor még nem tudtam, de úgy kb. 5 km-re saccoltam. A terep függvényében ez jó esetben akár 1,5 óra alatt is megtehető, de egyrészt a fájós lábam miatt a lejtmenet eleve tetűlassú volt, másrészt Meli is kezdett már fáradni. Az első részben amíg sík terep volt, fel is vettem a nyakamba, hogy gyorsabban tudjunk haladni.
Mint kiderült, jól is tettem, mert épp sötétedésre értünk be Kóspallagra. Persze lámpa volt nálunk, de csak 1 db a négy főre. Meg hát még sosem jártam erdőben sötétben egy szem lámpával, piros jelzést keresgélve. Jobb is, hogy ezt most kihagytuk.

Viszont kellemetlen volt rádöbbenni, hogy a kocsi a falu másik szélén van.
A kocsinál megnéztem, hány fok van, aztán jött a döbbenet: 1,7 fok volt. Jó kis hidegben túráztunk 🙂

Hazafelé még volt egy ötlet, hogy nézzük meg Vácot esti kivilágításban, de nem volt túl nagy lelkesedés az ötletemre, úgyhogy ez elmaradt 🙂
Jó fáradtan fél 9-re értünk haza.
Bár még ma is sántítok, részemről megérte és szívesen fogok menni legközelebb is, pláne azt látva, hogy a Meli is hogy élvezte az egészet.

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

3 hozzászólás a(z) Túráztunk a Börzsönyben
Kóspallag – Márianosztra – Kóspallag
bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük