Birdie blogja

Pentax K-7 – ütős masina

Már a Pentax K20d-t is nagyon szerették, mi lesz akkor a K-7-nél? Komoly fejlesztések után jelent meg a Pentax K-7, amely le is váltotta a K20D-t. Japánban már K20D nem kapható, Európában még vannak készletek. De vajon kell-e sietni K20D-ért, vagy érdemes a kisebb pénzűeknek is inkább kivárni, míg a K-7 elérhető közelségbe kerül?

Hétfőn az új Nikon Coolpix béta modelljeinek gyors kipróbálása után elmentünk a Pentax K-7-ért. Ez mostani tesztem alanya, s megmondom őszintén, hogy máris nagyon összeszoktunk.

A K20D-hez képest komoly előrelépések történtek. Szakítottak végre a buta “szenzortisztítás” módszerrel. Most már nem rángatják a képérzékelőt ész nélkül. Okosan nagy frekvenciára váltottak. Cserébe nem rántja ki a kezünkből a gépet a Sensor-cleaning, s hallani is egy kis ciripelést bekapcsoláskor. Hogy hatékonyabb-e? Gyaníthatóan igen, de tesztekkel alátámasztani egyelőre nem tudom (a Canon is ultrahangos rendszert használ, mégsem ér annyit, mint az Olympus módszere).

Áttervezték a stabilizátort is, pontosabban továbbfejlesztették. A szokványos jobbra-balra, fel-le irányok helyett most már az optikai tengely irányú kis mértékű elfordulást is képes korrigálni.
Ehhez kapcsolódik az a kiváló ötlet, hogy ha már úgyis mozgatható és elfordítható a szenzor, miért is ne lehetne ezt a mozgatást a felhasználó kezébe adni? Aki már dolgozott igen nagy nagyítású makróobjektívvel, vagy ultra erős telével, az tudja, hogy milyen nehéz egy képet újrakomponálni állványon. Valahogy sosem sikerül precízen.
A Pentax ezt egy huszárvágással megoldotta, hiszen úgyis benne van a gépben a szenzor eltolás/forgatás. A menüben aktiválni kell ezt a lehetőséget és már mozgatható is a szenzor, s el is fordítható. A mozgatásnál elég jól tudunk dolgozni, viszonylag nagy teret enged a gép, de az elforgatás nem túl komoly.

Került a gépbe virtuális horizont is, ami egy skálán mutatja, hogy mennyivel tértünk el a vízszintestől. Nem annyira precíz, mint a Nikon megoldása, de jobb a semminél. Ismét egy remek ötlet: a gép képes exponálás előtt elforgatni a szenzort annyival, amennyi ahhoz kell, hogy vízszintbe kerüljön a kép. Persze nem szabad arra gondolni, hogy most már félkézzel csípőből tüzelve is tökéletesen egyenes képet kapunk, minimális, 1-2 fokos eltérést tudunk csak korrigálni (még nem mértem ki pontosan, de ígérem, megteszem ).

Új a HDR mód is, amely a korábbi modellel szemben nem hókuszpókuszt csinál, hanem valóban 3 képet fűz össze. Megnéztem, jól csinálja. Cikkben lesz majd bemutató tesztkép is. Biztos sokan fogják használni, akik egyébként nem értenek a RAW feldolgozához, vagy a HDR szoftverekhez.

Az LCD-ről nem akarok ömlengeni, azt már ezerszer megtettem. Szerintem elég, ha annyit mondok, hogy a Sony jól bevált 3″-os, 921e szubpixeles LCD-je került a K-7-re, ami kristálytiszta képet ad.

LiveView öröklődött a K20D-ből, sajnos annak hülyeségével együtt is. Hiába a LiveView, a kézi élességállítás nem könnyebb, ugyanis a nagyított nézet sajnos interpolálással jön létre, így aztán tök értelmetlen a VGA LCD is, ettől nem lesz pontosabb a kézi fókusz. Ennek oka egyébként igen nagy valószínűséggel az, hogy a CMOS szenzorból nagy sebességgel csak 1536×1024 pixel olvasható ki, ami kevés a 6×-os nagyításhoz és már blokkosodik.

Apropó 1536×1024. Ekkora felbontásban készíthetünk videót a Pentax K-7-tel. A hang csak monó, illetve külső mikrofont használva sztereó. A tömörítés borzasztó gyenge, sajnos mJPEG-ben veszi fel a mozgóképeket a K-7, ami kb. azt jelenti, hogy zabálja a kártyát. 2 GB-ra 7 perc. Komoly…
Jah és még valami az 1536×1024-ről. A K20D ebben a felbontásban kínált ultragyors sorozatot, nem meglepő módon ekkor a szenzort videó módban üzemeltette. Elég ratyi képminősége volt annak a sorozatnak. Na most a K-7-ben már nincs ilyen sorozat mód, van viszont az előbb említett videó, amit kisebb, HD méretben is használhatunk. Azt mondjuk nem értem, miért vették ki az ultragyors sorozatot. Talán ezzel ismerték be, hogy tényleg nagyon gyatra volt a minősége.

A fókusz rendszerrel nem nagyon vagyok kibékülve. Tegnap este a tónál alig akart fókuszálni, sőt a hotelben is küszködött. Azért ez így nem frankó, még ha kompakt lenne, akkor érteném, de ez mégiscsak egy fázis-különbség érzékelős rendszer egy középkategóriás DSLR gépben!

A keresője remek, 100%-os lefedettséget írnak rá a specifikációk, ami a profi szegmensben megszokott, e kategóriában ritkaság. A kereső nagyítása viszont átlagos, így csak hajszállal nagyobb a kép, mint egy Canion EOS-40D-ben vagy 50D-ben.

Első körben talán ennyit. A többit majd a részletes tesztben.

Frissítés 2009.08.06.: Még szerencse, hogy 50-es makró obit kaptam a 18-55 mellé, lett egy egész frankó tesztkép is, ím jobbra. Igaz, ez már kicsit feldolgozott a saját ízlésemnek megfelelően.
S most kicsit enyhítem azt is, amit a LiveView-s kézi fókuszról írtam. 4x-es nagyításig még egész jól használható (ez a kép is LiveView MF-fel készült).

Frissítés 2009.08.18.: A kész cikk elolvasható: Pentax K-7 teszt.