Olympus E-620

Ugyan még nem készültek el az Olympus SP-590UZ és Pentax K-m cikkek, de máris itt az újabb tesztalany, szintén az Olympus műhelyéből…

Nem fogok unatkozni ezen a héten sem, az már biztos. Bár szerencsére most kicsit több időm lesz az Olympus legújabb belépőszintű tükörreflexesére, talán ez teszi majd kevésbé kapkodóssá. Azért abban még bízom, hogy az SP-590UZ cikken nem fog érződni összecsapottság.


Mit is mondhatnék elöljáróban erről az E-620-ról?
Hmm. Nyilván azt felesleges lenne, hogy milyen hiperszuper 12 megapixis ultraskalár megabrutál tejzsiger. Vagymi. Persze, mert ez hülyeség 🙂
Na de komolyra fordítva, mi is az újdonság…

Ami ugye látszik az egyszerű termékfotókon is, az a kihajtható LCD. Ez inkább a LiveView-val való fotózáskor fontos.
Már a LiveView megjelenésekor is többen jelezték, hogy ez igazából kihajtható LCD-vel lenne az igazi. Sok gyártó ezt még mindig nem látja, legalábbis a Canonnak, a Pentaxnak és a Sonynak nincs ilyen tükröse (utóbbinak fel-le hajthatója van). A Nikonnak már van, a nemrég megjelent D5000 (Nikon D5000 teszt).

A LiveView előnyeit gondolom már nem kell taglalnom…

Az E-620 egyik igazi érdekessége, hogy a hátsó gombok javarésze világít, így sötétben is könnyedén rátalálunk. Nem hülye ötlet. Igazság szerint az a fura, hogy ez eddig másnak nem jutott eszébe a fényképezőgép gyártók közül. Hát nem véletlen, hogy az Olympus oly’ sokan tartják a leginnovatívabb gyártónak. Emlékezzünk csak! A LiveView-t is ő hozta ki elsőként.
Visszatérve a világító gombokra… Azt azért nem értem, hogy miért csak a hátsó gombok egy részét látták el ilyen megoldással, a felső részen lévő önkioldó, vagy a hátlap bal felső sarkában található Menü és Info gombok ugyan miért kivételek? (A Menu és Info gombok is világítanak, de sokkal gyengébben, mint a hátlap többi részén lévők). De említhetném az Fn és a fókuszpontválasztó gombokat is, mivel ezek sem világítanak.

Ami viszont nem tetszik és kimondottan visszalépésnek érzem, az a markolat. Ez ugyanis nem a kényelmes E-520-ból, hanem a kisebb E-420-ból öröklődött. Persze biztosan lesznek olyanok, akik a kisebb markolatot keresik, de az a gyanúm, hogy ők lesznek kevesebben. Miért kell a belépőszintet direkt kényelmetlenre szabni? Tán túl nagy volt az E-520-é? Naneeeee.

A gép tudásával egyébként semmi baj nincs, remekül kiokosították, 3 helyett 7 fókuszpont, akár ISO3200 érzékenység 12 Mpixelen, 3,5 kép/mp helyett 4 kép/mp. Najó, ez nem egy óriási előrelépés, de ne felejtsük el, még belépőszinten vagyunk! Melyik másik belépőszintű gép tud 4 kép/mp-et? Ráadásul kisebb sebességű sorozat is választható 1, 2, vagy 3 kép/mp sebességgel.
Hja, és egy fontos előrelépés:
Immár a belépőszintű Olympusokhoz is kapható portrémarkolat, ami eddig csak a felső kategória kiváltsága volt (legalábbis az Olympusnál).

No szóval ígéretes darabnak néz ki, a menüje olyan részletes, mint az E-30-é, még a fénymérés finomhangolására is van lehetőség.
Örülök neki, hogy én kaptam ezt a gépet, mert már megjelenése óta furdal a kíváncsiság, hogy vajon ezek a „művészi szűrők” pontosan mik is és mennyire használhatók.
Nos, első körben a kedvenceim: lágy fókusz (tényleg szépen lágyít), szemcsés film (kemény kontrasztú fekete-fehér, műzajjal, csak a keménysége miatt tetszik), pinhole (avagy inkább szétvignettált kép, bár itt az ovális sötétedés nem annyira jön be, de maga a hatás szép és hangulatos). Nyilván aki már tapasztaltabb a Photoshop használatában, ezek az effektek pár perc alatt megoldhatók, ez inkább arra lesz jó, hogy aki eddig nem kreatívkodott, annak meghozza a kedvét.

U.i.: Valami csoda folytán hazafelé nem késett a vonat 🙂

Frissítés: Elkészült: Olympus E-620 teszt

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

2 hozzászólás a(z) Olympus E-620 bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük