Birdie blogja

Olympus E-620

2009. május 04. hétfő – 21:03

Ugyan még nem készültek el az Olympus SP-590UZ és Pentax K-m cikkek, de máris itt az újabb tesztalany, szintén az Olympus műhelyéből…

Nem fogok unatkozni ezen a héten sem, az már biztos. Bár szerencsére most kicsit több időm lesz az Olympus legújabb belépőszintű tükörreflexesére, talán ez teszi majd kevésbé kapkodóssá. Azért abban még bízom, hogy az SP-590UZ cikken nem fog érződni összecsapottság.

Mit is mondhatnék elöljáróban erről az E-620-ról?
Hmm. Nyilván azt felesleges lenne, hogy milyen hiperszuper 12 megapixis ultraskalár megabrutál tejzsiger. Vagymi. Persze, mert ez hülyeség
Na de komolyra fordítva, mi is az újdonság…

Ami ugye látszik az egyszerű termékfotókon is, az a kihajtható LCD. Ez inkább a LiveView-val való fotózáskor fontos.
Már a LiveView megjelenésekor is többen jelezték, hogy ez igazából kihajtható LCD-vel lenne az igazi. Sok gyártó ezt még mindig nem látja, legalábbis a Canonnak, a Pentaxnak és a Sonynak nincs ilyen tükröse (utóbbinak fel-le hajthatója van). A Nikonnak már van, a nemrég megjelent D5000 (Nikon D5000 teszt).

A LiveView előnyeit gondolom már nem kell taglalnom…

Az E-620 egyik igazi érdekessége, hogy a hátsó gombok javarésze világít, így sötétben is könnyedén rátalálunk. Nem hülye ötlet. Igazság szerint az a fura, hogy ez eddig másnak nem jutott eszébe a fényképezőgép gyártók közül. Hát nem véletlen, hogy az Olympus oly’ sokan tartják a leginnovatívabb gyártónak. Emlékezzünk csak! A LiveView-t is ő hozta ki elsőként.
Visszatérve a világító gombokra… Azt azért nem értem, hogy miért csak a hátsó gombok egy részét látták el ilyen megoldással, a felső részen lévő önkioldó, vagy a hátlap bal felső sarkában található Menü és Info gombok ugyan miért kivételek? (A Menu és Info gombok is világítanak, de sokkal gyengébben, mint a hátlap többi részén lévők). De említhetném az Fn és a fókuszpontválasztó gombokat is, mivel ezek sem világítanak.

Ami viszont nem tetszik és kimondottan visszalépésnek érzem, az a markolat. Ez ugyanis nem a kényelmes E-520-ból, hanem a kisebb E-420-ból öröklődött. Persze biztosan lesznek olyanok, akik a kisebb markolatot keresik, de az a gyanúm, hogy ők lesznek kevesebben. Miért kell a belépőszintet direkt kényelmetlenre szabni? Tán túl nagy volt az E-520-é? Naneeeee.

A gép tudásával egyébként semmi baj nincs, remekül kiokosították, 3 helyett 7 fókuszpont, akár ISO3200 érzékenység 12 Mpixelen, 3,5 kép/mp helyett 4 kép/mp. Najó, ez nem egy óriási előrelépés, de ne felejtsük el, még belépőszinten vagyunk! Melyik másik belépőszintű gép tud 4 kép/mp-et? Ráadásul kisebb sebességű sorozat is választható 1, 2, vagy 3 kép/mp sebességgel.
Hja, és egy fontos előrelépés:
Immár a belépőszintű Olympusokhoz is kapható portrémarkolat, ami eddig csak a felső kategória kiváltsága volt (legalábbis az Olympusnál).

No szóval ígéretes darabnak néz ki, a menüje olyan részletes, mint az E-30-é, még a fénymérés finomhangolására is van lehetőség.
Örülök neki, hogy én kaptam ezt a gépet, mert már megjelenése óta furdal a kíváncsiság, hogy vajon ezek a “művészi szűrők” pontosan mik is és mennyire használhatók.
Nos, első körben a kedvenceim: lágy fókusz (tényleg szépen lágyít), szemcsés film (kemény kontrasztú fekete-fehér, műzajjal, csak a keménysége miatt tetszik), pinhole (avagy inkább szétvignettált kép, bár itt az ovális sötétedés nem annyira jön be, de maga a hatás szép és hangulatos). Nyilván aki már tapasztaltabb a Photoshop használatában, ezek az effektek pár perc alatt megoldhatók, ez inkább arra lesz jó, hogy aki eddig nem kreatívkodott, annak meghozza a kedvét.

U.i.: Valami csoda folytán hazafelé nem késett a vonat

Frissítés: Elkészült: Olympus E-620 teszt