Bár fizikailag még nem esik, de munka szempontjából valahogy olyan érzésem van, mintha behavazódnék 😉
Pénteken kaptam új gépet tesztre, méghozzá a sokak által már várt Canon PowerShot G11-et.
Felfelé érkezéskor a Thököly úton érdekes dolgot pillantottam meg. Ott a kereszteződésben már évek óta jár egy hajléktalan nő a Flaszter újságot árulva. Télben, fagyban, melegben, esőben, szinte mindig kint van. Elgondolkodtató, az biztos.
Most azonban megjelent egy konkurencia is.
Egy huszonéves srác artistáskodott a piros lámpák során 3 buzogánnyal, majd a rövid bemutató után sapkáját leemelve járt a kocsik között. Túl nagy sikere nem volt, de ötletesnek találtam.
Nem telik bele pár perc, jön hozzám egy másik hajléktalan, jó kreol bőrrel, cigitől és alkoholtól bűzlő lehellettel. Na – gondoltam – már csak ez hiányzott 😛
Előítéleteim elég gyorsan elreppentek, az illető bár meglehetősen cinikusan kezdte, mégis jópofán és érdekesen folytatta. Versekről beszélt, s verset is mondott, elgondolkoztatott olyan dolgokon, amelyek korábban sosem érdekeltek – lásd irodalom 🙂 . Már a beszélgetés közepén tudtam, hogy ha kérni fog, szívesen adok neki. Tudtam is, hogy a vonatjegyből megmaradt visszajáró ott lapul a tárcámban.
Szóval érdekes volt látni, hogy ma már a hajléktalanok, vagy éppen zsebpénzre gyűjtők is kreatívak. Bizony én úgy éreztem, hogy kaptam valamit, tehát sokkal szívesebben adok is.
De térjünk vissza a Canon kérdésre.
Délelőtt elszaladtunk a gépért, de sajnos első körben nem kaptunk G11-et, „csak” egy EOS-7D-t. Az új tükrös masina Peturhoz került. Délután azonban megérkezett a G11 is a Digitvam-be, így ismét útra keltünk.
Egy kicsit elcsúszott a dolog, így elég későn tudtam hazaindulni. Jóllehet péntek volt, mégis úgy gondoltam, hogy lesz bőven helyem a vonaton, elvégre este 7-kor indult. Tévedtem. Mint a szardíniás dobozban.
Próbáltam keresni más kocsikban jó helyet, de ahogy haladtam hátra, egyre rosszabb volt a helyzet, úgyhogy visszamásztam a kiindulási ponthoz. Az ember sokszor csodálkozik az artistákon, pedig valójában maga is képes különleges attrakciókra, mint pl. amikor bepréseltem magam a 120 kilós mammut mellé. Egy élmény volt hazajönni 🙂
Szombat reggel napsütésre ébredtem. Oh, dejó, akkor mehetek fotózni 😛 Valójában kevésbé örültem ennek, mint látszik 🙂
Délelőtt megcsináltam a piacos képeket, aztán siettem haza, mert Mice-ék bármelyik pillanatban megérkezhettek.
Ma aztán elgondolkoztam, mit kell még megcsinálni a G11-gyel. Hát van még hátra bőven. Szuterén ajándékbolt tesztfotók, templombelső tesztfotók, fürdő és Hotel Aquarell tesztfotók, ha ezek java része megvan akkor menüképek digizése, kivágása, GIF-be illesztése, vörösszem kép, tesztfotók lekonvertálása, kiválogatása, ja és DPP-t is szerezni kell valahonnan, mert CD nem volt a dobozban. Ráadásul vége az őszi szünetnek is, így holnap, holnapután már suli. Plusz holnap fotókör is. Ejj, de jó időpontra terveztem be 😛
Minderre van cirka 2,5 napom, tulajdonképpen a hétfő és a csütörtök + a szoftveres részére (képkivágás, konvertálás, válogatás) a kedd és szerda délután/este.
Pénteken már irány vissza a géppel.
S hogy mindez ne legyen olyan egyszerű, a héten a híreket is én viszem 🙂
Hát igen, az már egyszer biztos, hogy nem is lesz annyi tesztkép, mint a Panasonic GF1-gyel 😀
De talán nem is ér annyit. A GF1 mellett szerintem a G11 nehezen rúg labdába, no persze az árcédulája sem 2-essel kezdődik, mint a Panának 🙂