Egy igazi téli vasárnap

Reggel majd’ 9-ig aludtunk, szokás szerint Melinda kelt leghamarabb. Miután befeküdt közénk és elkezdte nézni a Hupikék Törpikéket, már sokáig mi sem maradtunk ágyban. A tegnapi nagy havazás után úgy döntöttünk, ebéd után elmegyünk sétálni, fotózni…

Persze ennek előfeltétele az volt, hogy el is legyen takarítva az a laza 15 centis hó, ami éjszaka esett. Ilyenkor tudok nagyon örülni, hogy széles a telek és a garázs is a legvégében van 😛

Lapátolás közben adta magát a helyzet: Hópihe cicánkat lefotózni a hóban 🙂 Sajnos a fotó kevésbé adja vissza, de valójában a macska nem is fehér, hanem kissé csontszínű, ami a hóban álló macskánál elképesztő módon látszik, egyéb esetben viszont teljesen fehérnek látszik. Újabb bizonyíték a szemünk adaptivitására 🙂

Miután végeztünk a közel 50 m²-nyi területtel, már nem állhatott utunkba semmi…
Legalábbis azt hittük.
A hótoló autó remekül a kijárónk elé tolta a havat 😛 Na akkor még egy kis lapátolás.

Nagy nehezen azért csak kiértünk. Persze ott derült ki, hogy lányom nem is hozta el a kesztyűjét. Óóó remek! Ráadtam a sajátom. Viccesen nézett ki 😀
El is indultunk, s bár a Meli az első 5 méter után kijelentette, hogy márpedig ő fázik és egyébként is fáj a lába, azért csak körbementünk a tó körül. Meli kb. úgy nézett ki, mint Kenny a South Park-ból 😀

Túlzottan sokat nem fotóztunk, hiszen Meli az út felétől már komolyan sírt, sőt, a hazaúton végig a kocsiban is végig, csak az Aldiban hagyta abba… Jah, ha már ott lógott a nyakamban a gép, fotóztam egy „téésasszonyt” is 😀 Akár az Aldi reklámarca is lehetne 😀

Fél 4-re haza is értünk, így még ma sikerült megcsinálni a Sony Alpha DSLR-A500 és A550-nel is a stabilizátor tesztet. A végére enyhén szétfagytam 🙂