Digitálisfotó kérdezz-felelek #117

Szia Birdie!

Első DSLR-t szeretnék venni és mint annyian, én is zsákutcába kerültem, mivel nincs tapasztalatom e téren.
Kezdő lévén egy belépő szintű gépet szeretnék, szétnéztem a neten amennyire csak időm engedte és a következő gépeken gondolkodtam el:

Canon eos 450d
Canon eos 500d
canon eos 1000d
Olympus e-620
Pentax K-x
Pentax K-m
Nikon d3000
Nikon d5000


Főleg a dupla kit-es ajánlatok közt szemezgettem, mivel így még mindig olcsóbb, mintha ház+ obit vennék, és egyből szeretném használni és próbálgatni mit tudunk.
A következő problémákra hívták fel a figyelmemet:
Az Oly és Pentax gépeknek kisebb a képfeldolgozó szenzora így rosszabb képminőséget hoznak, mint a nikon v canon gépek, főleg ISO 400 felett.
Itt a blogodon előforduló tesztek alapján én nem ezt láttam, sőt az Oly 620-as tesztképek között sokkal tetszetősebbeket találtam, mint mondjuk az előbb említett canonoknál, habár tudom, nem ugyanolyan beállításokkal készültek. Ehhez egy kisebb kérdésem is lenne, hogy vajon ezeken a képeken végeztek-e utómunkálatokat, mivel sokkal szebb színeik voltak (legalábbis szerintem).
Viszont ezekben a gépekben a vázba van építve a stabilizátor, nem pedig az obikba, ami, ha egy külön obit szeretnék majd venni, eléggé megdobja az árát…
Amit pedig mindig megkérdeznek, hogy mire szeretném használni: elég sokat túrázunk, ezért szeretnék majd tájképeket csinálni, esetleg állatokat lencsevégre kapni, közeliket apró témákról, mint pl. virág, bogarak, pókok, esőcsepp… Ezeken kívül pedig sportfotókat csinálnék, főleg kerékpáros, síelős témákban. Igazából, talán csak a portréfotózás nem érdekel (még)… 🙂

Mit tudnál ajánlani??? 🙂

Nézzük sorban:
Az Olympusnak valóban kisebb a szenzora, mint más gyártók APS-C szenzorainak, a képzaj emiatt kissé magasabb (APS-C ISO800-as zaja kb. hasonló, mint egy FourThirds Olympus ISO500-on). A Pentax gépek szenzora viszont nem kisebb, mint a Nikonoké, szerintem Panasonicot írtak, az ugyanis szintén FourThirds, mint az Olympus. A méretbeli eltérés a Nikon és a Canon között is van, de igazán minimális, előbbi 1,5×-es, utóbbi 1,6×-os képkivágás faktorú (a Sony, Pentax, Nikon kb. hasonló méretűek). Ez azonban kevésbé hat a képzajra, mintsem a látószögre.
Képzaj tekintetében azt lehet mondani, hogy a mai modern CMOS szenzoros tükörreflexesek kb. hasonló felbontásban és kb. hasonló szenzorméretben kb. közel azonos szintet hoznak. A Nikon D3000 CCD-s, így a képzaja már magasabb a CMOS-osokhoz képest, amit nem kompenzál a nagyobb szenzormérete, így ez már a FourThirds Olympusok szintjéhez áll közelebb.

A tesztképeknél nem szabad elfelejteni, hogy sok gép alapesetben már zajszűrt JPEG-et köp ki magából, míg mások kevésbé szűrik a képzajt. RAW formátumnál persze már más a helyzet, ezek már összehasonlíthatók, feltéve, ha a konverter azonos volt (a gyári konverterek eltérően dolgoznak, az Adobe Camera RAW általában közel hasonló, így összehasonlításhoz ez utóbbi alkalmasabb).
Az meg egy másik kérdés, hogy kinek mi a szimpatikus, a kevesebb zaj, vagy a több részlet.
Hogy végeztek-e utómunkát? Attól függ mit nevezünk utómunkának, hiszen a szenzorból kiolvasott adat még feldolgozásra kerül a fényképezőgép által, tehát ilyen formában minden esetben van utómunka (ezért is lehetséges, hogy két azonos szenzorú, de különböző gyártójú gép teljesen más képet tud produkálni, egyik zajmentesebb kontraszttalanabb, másik zajosabb, de dögösebb, kontrasztosabb, esetleg még a színekre is rágyúrnak). Mivel az emberek érthető módon ezeket a dolgokat szubjektíven látják, nem mindenkinek lesz szép az, ami a másiknak. Azt tehát nem lehet kijelenteni, hogy X vagy Y gépnek vannak-e szebb színei. Valakinek az X, valakinek az Y tetszik.

A stabilizátornál igaz amit írsz, a stabilizátoros objektívek drágábbak, mint a nem stabilizátoros, illetve a szenzorstabilizálást csak egyszer kell kifizetni. Nem szabad azonban túllihegni a stabilizátor kérdését, hiszen az esetek túlnyomó többségében nincs rá szükség, csak ritkán van olyan eset, amikor nélküle nehézkes jó képet csinálni (persze egy nem stabilizátoros objektíves gépnél még mindig ott az érzékenység emelés lehetősége).

Tájképekhez nem kell semmi extra. 28 mm ekv.-nél nagyobb látószög ritkán kell, legalábbis a hagyományos értelemben vett tájképekhez. A nagylátószög ugyanis a térérzetet is módosítja, sokkal távolabbinak látszanak így a tereptárgyak, már-már elvesznek a részletek a képen. Ez nem gép, hanem objektív függő.

Állatokat lencsevégre kapni: milyet? macskához nem kell extra cucc. Egy vadon élő madár természetfotózásához viszont a 400 mm már szinte elengedhetetlen (a megfelelően kialakított leshely, az állatok ismerete és az elképesztő türelem mellett).

Apró témákat makrózni szokták. Erre legalkalmasabbak a makróobjektívek, melyek 1:1 leképezésre képesek (ugyanakkora a tárgy mérete a valóságban, mint a filmsíkon, vagyis egy 1 cm-es bogár a filmsíkon is 1 cm-es lesz). Némely gyártó (pl. Sigma) telezoom objektíveket is feliratoz makróként, ezek leképezési aránya általában csak 1:4 környéki. Ha nem akarod túl komolyan csinálni, meg lehet próbálni makróelőtét lencsével, fordított 50 mm-es objektívvel, vagy egy 50-es fix közgyűrűzésével is. Ezek olcsóbb, de természetükből fakadóan minőségükben is gyengébb megoldások.
Makrózásnál igen nagy segítséget adhat egy jó nagyítású LiveView mód (mind a komponáláshoz, mind a kézi élességállításhoz, mert ilyen méreteknél már az AF-ban nem mindig bízhatunk).

Sportfotózásra szintén bármelyik felsorolt gép alkalmas lehet, itt célszerű minél gyorsabb sorozatmód, hogy a megfelelő pillanatot könnyebb legyen elkapni.

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

13 hozzászólás a(z) Digitálisfotó kérdezz-felelek #117 bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük