Vakufény színezet módosítás
– esti fotózás segédvakuval

Éjszakai/esti fotózás során többször kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor jó volna deríteni, de a vakunk napfény színhőmérséklete elrontaná a hangulatot. Mi a teendő ekkor?

Lassan már olyan régen nem fotóztam (a munkán kívül), hogy el is felejtem, milyen jó dolog.
Ma is jött egy felkérés, így muszáj is volt kimenni fotózni.
Eléggé rossz időjárás volt a héten, ma is egész nap esett az eső. Nem örültem neki, így fotózni azért nem jó. De most kell, nincs mese.

Azt terveztem, hogy 4 körül kimegyek a főtérre és a rövid kékórában megpróbálok valami hangulatos képet lőni a karácsonyi vásárról.
Mindezt úgy megspékelve, hogy lehetőleg legyen rajta ember is és ne legyen üres a kép.
Ehhez persze szükség van vakuzásra is, de mit lehet kezdeni a vakuval, hogy ne legyen túl kékes a fénye egy esti fotónál? Egyszerű: módosítani kell a színezetét.
S mit tehetünk ennek érdekében?

Vaku színszűrőt illesztünk a vaku elő, ebből többfélét lehet kapni, itt-ott, ilyen-olyan áron.

Igen ám, de mit van akkor, ha hirtelen kell valami megoldást találni, s nem rendelkezünk vaku színszűrővel? Azt tudjuk, hogy a lámpák fénye alacsony színhőmérsékletű, közelítőleg 2700K-es, míg a vakuké 5600K. Az 5600K-ből kell tehát valami melegebb, 3000K környéki színezetet kreálni, különben a meleg tónusú fényekben a vaku csúnyán hangulatromboló kékes fényben fog úszni.
Otthoni „házibarkács” legegyszerűbb módja, ha fogunk egy sárga színű reklámszatyrot és szépen bebugyoláljuk vele a vakut.
Az alacsony költsége mellett további előnye ennek a megoldásnak, hogy a nagyobb felülete miatt lágyabb fényt is biztosít.

Mielőtt elindultam volna, már láttam, hogy az eső átváltott hóra. Örültem is neki, mert így talán kevésbé lesz kellemetlen a fotózás.
Felállítottam az állványt, rá a gépet, vakut elő, szinkronkábelre fel, aztán bele a vakut sárga szatyorba.
Lőttem párat, hogy megfelelő képeim legyenek, próbáltam nem túl magasra tartani a villanót, hogy a hópelyhek is kirajzolódjanak a fotón.
Otthon aztán megdolgoztam egy kicsit, kellett néhány réteget egyberakni, mert a torony még nem volt az elején kivilágítva csak az utolsó képen, a hölgy viszont az első fotónál került a képre…

Így hát a végeredmény:

Összefoglalva tehát a kép készítésének körülményeit:
– kékóra december közepén du 4 óra felé
– hosszú expozíciós idő
– közepes érzékenység, hogy a vaku kissé derítse a két szélső fenyőfát (vaku nélkül a fák nem látszanának)
– sárga vakuszín módosító szűrő
– második redőnyre szinkronizálás, hogy a néni ne maga előtt „tolja” a szellemképét
– és ami még kellett volna, de nincs: napellenző, hogy védje az objektív frontlencséjét a hópelyhektől (ezt a hiányt sűrű törölgetéssel orvosoltam)

Mivel a helyszínen nem készítettem vaku nélküli képet, itthon csináltam egy tesztsorozatot, amin be tudom mutatni a módszer hatását.

Tehát nézzük hogyan néz ki egy beltéri kép vaku nélkül (a meleg hangulat itt fontos eleme a képnek):

Nemrossz, de elég sok a bebukott, részlettelen folt a képen, s az árnyék is sok.
Ezokat érdemes lenne deríteni.

Nézzük mi történik, ha vakuval (gyári diffúzort használva) szembe villantjuk a témát (persze nyilván egy fehér mennyezetű szobában érdemesebb lenne ilyenkor a plafont is igénybe venni a derítéshez és a lágyabb fényekhez, de tételezzük fel, hogy esetünkben ezt nem tudjuk kihasználni):

Az eredmény siralmas. Hangulatromboló kékes fényt csinált a vaku, emellett a lámpának is komoly és kemény árnyéka lett. Hát ez így rosszabb, mint vaku nélkül volt.

Tegyünk akkor a vaku elé egy sárga reklámszatyrot és fotózzunk újra azonos vakuteljesítménnyel:

Jól látható, hogy a lámpa karjának árnyéka kevésbé ad éles konturt, ugyanakkor az is, hogy a színmódosító szűrőnek (szatyornak) köszönhetően már nincs jelentős eltérés a lámpa és a vaku fénye között. Az persze azért érezhető, hogy egy kicsit zöldesebb a vaku fénye, de sokkal jobb eredményt kaptunk, mint színmódosítás nélkül, valamint az egyoldalú megvilágítás komoly árnyékait is sikerült a derítéssel kiküszöbölni.

Érdemes tehát otthon különböző szatyrokat kipróbálni, s a legsárgábbat eltenni, mert még jól jöhet.
Nekem jól jött 🙂