Nagyformátumú és műszaki fotózás

Kis bevezetés a műszaki fotózás rejtelmeibe…

Tegnap Nagy Barbi és Török György társaságában kipróbálhattuk a műszaki illetve nagyformátumú fotózásban rejlő lehetőségeket.

Elsőként egy „legon” (objektív, harmonika kihuzat, két villa és egy nagy méretű 6×8″-os mattüveg) tapasztaltuk ki a nagyformátumú fotózás alapjait. Röviden: fordított képállás a mattüvegen (mint ahogy az kisfilmes gépnél is van, de a keresőben már a helyes, megfordított képet látjuk, ezért szokatlan a fordított állású kép látványa), iszonyú kicsi mélységélesség, tökéletesen beállítható fókusz a mattüvegnek és a 6×-os lupénak köszönhetően.

Furcsa volt látni, hogy a nagyformátumú objektíveknél elkerülhetetlen peremsötétedés problémáját úgy oldják meg, hogy az objektív mögé egy ún. centerszűrőt helyeznek, ami egy olyan átmenetes szürkeszűrő (ND), amely középen kevésbé engedi át a fényt, míg a széleken jobban, így egyensúlyozza ki az objektív peremsötétedését, s hoz létre egyenletes, homogén fényáteresztést az objektív teljes képkúpjában).
Engem speciel az is meglepett, amikor fény derült arra, hogy a zárszerkezet nem a váz, hanem az objektív része :).

Az igazán érdekes az volt, amikor elkezdtük tologatni, forgatni és dönteni az objektívet illetve a mattüveget (ami valójában megfelel a filmsíknak). A tologatás (shift – jobbra-balra, raise – fel, fall – le) hatására alaktorzulás nélkül lehet egy adott ponton képkivágást módosítani. Hasonló ez ahhoz, mint amikor egy Shift objektívvel próbáljuk meg korrigálni a perspektívatorzulást, amikor egy nagyobb épületet fotózunk lentről (ez felel meg a felemelésnek – raise). Igen hasznos lehet a „shift” olyan esetben, amikor pl. egy bejárati üvegajtóval szemben nem tudunk fotózni, mivel tükröződnénk az üvegben, ilyen esetben két lépést jobbra vagy balra és a „shift” eltolással visszahelyezzük a képkivágást úgy, hogy az üvegajtó maradjon a kép közepén, de ez esetben már nem tükröződünk vissza a képe. Török György azt is elmondta, hogy ezek tulajdonképpen nem korrekciók, hanem torzítás cserék, hiszen pl. az utóbbi esetben az alaktorzulás helyett elnyúlással kell számolnunk (az épület vízszintes irányban kissé elnyúlik, vagy függőleges alakkorrekció esetén pl. a templomtorony teteje lesz nyújtott, akár erős mértékben is).

A legjobban az optika és a filmsík forgatása tetszett, ezzel könnyedén megváltoztathatjuk az élességi síkot (kissé hasonló ehhez a tilt objektívek elfordítása, bár a szabadsági fokok száma ott jóval kevesebb, mint a műszaki gépnél, amely mind az objektívet, mind a filmsíkot szabadon engedi forgatni és dönteni).
Egy közel 30 fokban elfordított optikával a filmsíkkal akár (tárgytávolságtól függően) 60-70 fokos szöget bezáró élességi síkot is létrehozhatunk. Ennek segítségével készülhetnek olyan fotók, ahol egy nagy kiterjedésű tárgy, vagy téma minden része éles.

És ezután jött az igazi meglepetés. Egy Nikon D300-at is felszereltünk a mattüveg helyére, így digitális géppel is van lehetőség a műszaki fotózás adta szabadság teljes kihasználására. Ráadásul a LiveView az élességállítást is könnyűszerrel lehetővé teszi (a TTL keresőn keresztül igen nehéz pontosan élességet állítani).

A rövid, fél napos kurzus remek bepillantást engedett a műszaki fotózás alapjaiba, s jól szemléltette, hogy milyen élet van a kisfilmen túl. Teljesen érthetővé vált, hogy a reklámfotózásnál miért ideális egy síkfilmes, vagy digitális hátfalas gép használata.

Remek élmény volt Török Györggyel együtt dolgozni, akit érdekelnek ezek a különlegességek és szeretne ténylegesen megtanulni fotózni, annak szívből tudom ajánlani a Chromogenic Arts fotóiskolát, mert már látom, hogy tényleg mennyire hatékony a gyakorlati oktatása (az elméletibe nem volt bepillantásom).

U.i: a bejegyzés nem reklám jelleggel készült, s bár hálás vagyok a Chromogenic Arts rövid gyorstalpalójáért, önzetlenül írtam le élményeimet.

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük