Könnyes búcsú: Canon EOS-50D

Ma visszavittem az EOS-50D-t jogos tulajdonosának. Nehéz volt megválni tőle. Úgy a kezemhez nőtt. A végén azért még egy kis portrézás belefért.

Az elmúlt bő 1 hétben sokat volt a kezemben az 50D. Néha kicsit bosszankodtam is, néha örültem, összességében pedig nagyon pozitívan csalódtam. Eredendően kicsit kevésnek éreztem specifikációk és sajtóközlemény szerint a fejlesztést, de a próbák meggyőztek az ellenkezőjéről.
Igen, ez egy remek gép lett, s megéri a pénzét. Más kérdés, hogy perpill. nem tudnék erre cserélni.

A portrézás során kipróbáltam a szélső fókuszpontot és a középső fókuszpontot egyaránt. 50-es obival dolgoztam, nem USM verzióval. Fókusz sebességben nem volt különbség, élességben minimális, bár ezt okozhatta a kis mértékű dülöngélés, ami ilyen felbontásnál már elég komoly életlenséget okozhat. 20 kép készült, ebből 5-6 lett olyan, ahol fókuszprobléma van, kb. 5, ami lágyabb, mint kellene, s a maradék 9-10 lett tökéletes élességű. Tegyük hozzá, hogy mind a modellek, mind pedig én javarászt talpon álltunk, így a fókuszból kiesést ez is okozhatta. A jobb képek már úgy készültek, hogy én a falnak támasztottam a hátam. Ez esetben csak a modellek imbolygása okozhatott fókuszból kidőlést, ami persze már minimális volt.

E két kép teljes felbontásban is megtekinthető lesz a Canon EOS-50D galériájában (a hétvége folyamán feltöltöm és aktiválom a galériát).

Mindenesetre az 50D cikkre már nem kell sokáig várni, 1-2 oldalnyi munka van még vele, amit szombat-vasárnap meg is csinálok, hogy hétfőn megjelenhessen a részletes bemutató.
Hétfőn ismét fel BP-re és hozok el egy újabb csodát, ez azonban egyelőre még maradjon titok 😉