Hétvégi pihenés Hajdúszoboszlón

Bár nem a múlt hétvégéről, hanem az előttről van szó, azért a lényeg változatlan. Egy jó pihenéshez nem elég csak egy jó helyet kifogni…

Nos, szóval terveztünk egy felfrissülős, pihenős, lazulós hosszú hétvégét, s a választás Hajdúszoboszlóra esett. A kiszemelt szálloda a Cívis lánc tagja, nevesen a Hotel Délibáb ***.

Szombaton délelőtt indultunk, egy laza ebéd után. Szép, nyugis tempóban haladtunk, ami – mint később kiderült – igen hasznos volt. A 4-esen többször is méricskélő rendőrbácsikba botlottunk, de csak egy álszent mosolyt váltottunk, s már mentünk is tovább. Most nem kaptatok el, hihihi 😀
Bár ahogy olvastam, pont azon a szakaszon most már 110-zel is lehet menni, akkor a 90 is megfelelő volt.

Délután 2 óra felé értünk a Hotelhez, meglepő módon elsőre odataláltunk (No GPS, csak egy térképrészlet a mobilomra másolva 🙂 ).
Az első gond a parkoló volt.
Semmi hely.

Nembaj, no para, arrébb álltunk 200 méterrel, ott volt egy ingyenes parkoló. Bár a szálló őrzött parkolót ígért, ettől még nem estem annyira kétségbe, hiszen láttam, hogy az őrzött parkoló nem zárt, így aztán sokat nem is vártam az őrzéstől.
Bejelentkeztünk, majd egy segítőkész úriember fel is ajánlotta, hogy segít parkolót keresni. Mondjuk akkor már annyira nem akartam, inkább már csobbanni szerettem volna a vízbe, minthogy most parkoló után koslassak, meg töketlenkedjek a kipakolással, de mind1, nem akartam elvenni a kedvét 😀

Végül találtunk egyet, éppen elállt egy helyről valaki, azt ő le is foglalta és be is álltam a helyére.

Felcuccoltunk, az illető átment önkéntes londinerbe, felvitte mindkét poggyászunkat, hiába mondtam hogy hadd vigyek már egyet. Full kényelmetlenül éreztem magam, nem vagyok én ahhoz hozzászokva hogy koros emberek cipeljék helyettem a sörrel telipakolt táskámat 😀

A szoba nem volt túl nagy, de végülis csak aludni kellett, tehát megfelelt. TV az valami ősrégi csoda volt, de annyira, hogy még a szinkronfutást is sima potméterrel lehetett beállítani 😛
M1 (ha jól rémlik), RTL Klub, TV2, helyi TV-n kívül csak német adók voltak. Olyan volt mintha a földi antenna mellett cska az Astra-ra lőtt műholdvevő lenne.
Kicsit retro 😀

A lányom pótágya is valami retro cucc, emlékszem, még a 80-as években voltak olyan kárpitok. Lolka volt, kár hogy nem fotóztam le 🙂 (jah, egy darab képet nem csináltam, naja, hiszen lazultam, francnak sincs kedve ilyenkor is munkaeszközt fogdosni 😀 )

Közben Mice barátomék is megérkeztek, úgyhogy nekik is kellett valami helyet keresni. Persze másik már nem volt, csak egy egész kicsi, de oda ő nem fért volna el, úgyhogy cseréltünk.

Kicsit dumáltunk, legurítottunk egy sört, aztán gyorsan átvedlettünk és mentünk le a medencébe.

Vacsora fincsi volt, az első igazán pozitív élmény aznap. Annyira jó a konyhájuk, hogy minden elismerés. Igaz, picit mellényúltam a rendelésnél, mert a flambírozott pulyka kissé édes lett, de azért finom volt, csak nem arra számítottam.

Másnap a reggeli is fantasztikusnak adódott. Volt már részem jópárszor svédasztalos reggelihez, de ilyen bőséges és különlegeshez még nem. Akkora választék volt, hogy ezt tényleg képtelenség lett volna végigkóstolni, úgyhogy maradtam a különlegességeknél 🙂

Utána a városi fürdőbe mentünk át, ez a csomag része volt. Valójában majdnem felesleges volt oda átmenni, mert ugyanaz a víz van a szállóban is. Igaz, az azért jó volt, amikor kimentünk a külső medencébe. Friss levegő, napsütés és meleg termálvíz. Höhö, már csak a sör hiányzott 😀

Délben vissza a szállóba ebédelni. Na az volt még valami csoda.
Tárkonyos bárányragu levessel kezdődött. Nem csalódtam, aznak is remekül főzte.
Utána a második fogás. Sajnos a nevére nem emlékszem, de két nagy darab bélszín volt jól átsütve, tetején velő, paradicsom és nagy adag sajt, egyben rásütve, bundázott sülr burgonyával.
Velőért annyira nem ugrálok, legalábbis nem az a fajta velőért, amit éttermekben adnak (tipikusan agyvelő, brr….). A lábszár csontvelőt azt szertem borssal, kenyérre kenve vékonyan. Az isteni. De ez olyan fura volt. Nem szokásom ételt meghagyni, de azt a részét mégiscsak kihagytam. Utólag szépen elrejtettem két szép zellerlevél alá 😀
Na szóval a bélszín isteni volt.
Utána még palacsinta.

Na most ezek alapján simán valami köpcös, pocakos alaknak lehet elképzelni, pedig a valóság nem ez 🙂

Ebéd után irány vissza a városi fürdő. Igaz, szegény feleségem nem sokat élvezhette a dolgot, amint átöltözött már mondtam is neki hogy eljött az idő, menni kéne masszíroztatni (én részem is megkapta, dupla öröm).
Úgyhogy egyedül maradtam a lányommal, Miceék is masszíron voltak.

Meli persze ahogy a vízbe mentünk, máris furcsán viselkedett, mint kiderült pisilnie kell.
Ó hogy az a…
Na most hova, meg hogy, meg, jajjj.
Szétnéztem a környéken, láttam egy férfi meg egy női részt, de nem csak WC volt, hanem valami komplex cucc, zuhanyzóval együtt.
Na mi ez egy érdekes helyzet volt. Mi a fenét csináljak. Nőibe cska nem mehetek be, mert két monoklival térnék vissza 🙂 Férfibe meg hogy vigyek egy majdnem 5 éves kislányt? De hát más nem maradt, oda mentünk.
Érdekes volt egyébként, hogy a blokk ajtaján volt egy „kamerával ellenőrzött terület” jelzés. Jó, hát hol kameráznának, ha nem a zuhanyzóban 😀
Befelé menet pár csoffadt szőrös seggen kívül más trauma nem ért, lányom fejét próbáltam a nyakamhoz szorítani, hogy még véletlen se lássa 😛
Kifelé menet viszont kicselezett a kis kópé, pedig megbeszéltem vele, hogy ne kukucskáljon, mert nem lenne szép látvány az, amit látna. Lehet ez volt a hiba és ettől lett kíváncsi :P.
Szerencsére kifelé nem voltak olyan sokan, mint amikor befelé mentünk.

Néhány perc múlva megjöttek Miceék, aztán feleségem is.

Voltunk délután is a kinti medencében is, az királyság volt, főleg a napsütéssel.
Egyébként nagyon mázlink volt az idővel, akkor volt olyan remek meleg, hogy délután 3-kor 17 fokos langyi volt.

Este vacsi, aztán egy film, majd szunya.

Másnap reggel még az ismerős bőséges reggeli, majd rövid tanakodás után arra jutottunk, hogy a környéken látnivaló híján inkább irány haza és még egy fél napot élvezhetjük ezt a remek tavaszvéghez hasonló időt.

Bár jó lett volna, ha végre fotózok is valamit, erre megint nem került sor. Tényleg nem tudom mi a fenének van nekem gépem 😛
Bár tény, hogy egy ilyen lazulós hétvégén nem nagyon van mit lekattintani, utána meg a család már siet haza, de biztos meg lehetne ezt is oldani valahogy.
Mondjuk én szívesen megnéztem volna azért a várost, csak hogy valami képem legyen már róla, de hagytam magam úgyhogy korán hazaindultunk.
Volt még teendőnk itthon is.

Végülis jó kis hétvége volt, a szállás nem tetszett annyira, kicsit régies, felszereltsége sem valami különleges, sőt. De a konyhájuk fenséges, és a termálvíz is feltöltött energiával.
Ha még fotózni is tudtam volna valami szépet, akkor aztán überfrankó lett volna.
De majd tavasszal kéne csinálni egy olyat is, amikor nem egész nap melegvízben ázunk, hanem egy kis kirándulás is belefér. Közép-Dunántúl ideálisnak tűnik egy ilyen eksönre.

De hát nem csak jó helyszínre van szükség egy remek hétvégéhez, hanem jó társaságra is. Abban meg nem volt hiány. Igaz-e? 🙂