Első esküvői kiállításunk – avagy nagy fűbe vágtuk a fejszét!

Nagy fűbe vágtuk a fejszét. Nem, nem írtam el, tényleg nem fát akartam írni. Hogy miért, az a folytatásból kiderül…

Nagy fába vágta a fejszéjét – szokták volt mondani arra, amikor valaki vagy valakik olyan feladatot vállalnak el, amelyek megközelítik, vagy meghaladják a teljesítőképesség határát.
Nos, mi most nagy fűbe vágtuk a fejszénket.

Tavaly Panant barátommal elfilózgattunk azon, hogy mily’ jó lenne, ha a fotózás – mint olyan – nem csak a pénzt vinné, hanem azért valamicskét vissza is termelne. Szerintem sokan vannak ezzel így, legalábbis kishazánkban biztosan. Amikor egy váz, vagy egy jobbravaló objektív megvásárlása adott esetben 1-2 hónapnyi teljes fizetésünket emészti fel, akkor nagyon meg kell gondolni, hogy mit is veszünk és azt ki is tudjuk-e használni.
Arra jutottunk, hogy próbáljunk egy kis pénzt csinálni. Adott tehát az ötlet, a kivitelezés pedig rém egyszerű: esküvői fotózás.

Ahhoz persze, hogy ügyfeleink is legyenek, valamelyest meg kell magunkat és a munkáinkat ismertetni. Erre volt jó lehetőség az Esküvő 2008 Kiállítás és Vásár, amely városunkban a múlt hétvégén került megrendezésre.

Első körben azt kell mondjam, igen felkészületlenül indultunk neki. Bár terveink szerint a két ünnep között összeraktuk volna a fotókból a diavetítést (vagy szlájdsót, kinek hogy tetszik), ez bizony elmaradt, méghozzá oly’ annyira, hogy a szombati 10 órai kezdés ellenére hajnali 1-kor még javában az készült 😛

Utolsó pillanatban csináltattuk meg az A4-es nyomatokat is, mint utóbb kiderült, 200 Ft helyett 420 Ft-ért nyomtató helyre mentünk. Így jár az, aki az utolsó pillanatra hagyja a feladatait. Ráadásul ez ugye saját kárunk 😉
Nembaj, ebből is tanultunk.

Végül egész jópofa standot sikerült összebarkácsolnunk, suliból kölcsönkért két LCD monitorral (sajna csak TN+-osok), két saját notival, A4-es fotókkal, szürkésarany díszítéssel, kínálótállal, üdítővel. Ezúton is nagyon köszönöm feleségem odaadó segítségét 🙂

Adott tehát a vásár. Gondoltuk elég jó kis pörgés lesz. De szombaton iszonyú pangás volt. 10 órai nyitás és az ebédre caplatásom között egy érdeklődő pár. Komoly 🙁
Délután még kettő, ha jól emlékszem.
Sokan csak úgy elsétáltak a standunk mellett, odapillantottak, de nem álltak meg még a képeket sem megnézni. Gondoltam bénák vagyunk, de nem biztos hogy ez az oka, mert a többi standnál is pont így tettek. Próbáltam beleélni magam a helyzetükbe, de nem nagyon sikerült megfejteni az okokat. Hiszen ez nem csak olyan betérős vásár, hanem belépő is volt (ami talán egy kicsit önmagában is visszafogta a látogatottságot, bár az 500 Ft önmagában nem túl sok, de ugye ilyen helyre az ember a párjával megy, ami már rögtön egy ezres, aztán ki tudja mit talál bent. Értem én az okokat, hogy aki nem odavaló, az ne menjen be, de lehet hogy a belépő ára egy kicsit magas volt ahhoz, amit ezért kaptak a párok).

Sokan azt mondták, hogy nyugi, majd vasárnap.
Végülis belegondolva, én is inkább döglenék szombaton a hülye melózás után, és inkább mennék kipihentebben vasárnap.
Úgyhogy nagy kiváncsisággal vártuk a második napot.

Vasárnap 11 óra felé már határozottan többen voltak, mint szombaton a legnagyobb „forgalomban”. Bíztató kezdés.
De aztán megállt az emelkedő tendencia és visszafordult, csökkent a látogatók száma. Jó-jó, persze, ebédidő. Nosza, én is felpattantam és elmentem kajálni. Közben azon járt az agyam, hogy mit kéne mondani az 1 perces riportban amit majd a hely TV csinál.
1 óra felé visszaértem, forgalom egyelőre továbbra sem nagy.
Fél 2 felé megcsináltuk a szpotot, hát mit ne mondjak, lehettem volna ügyesebb, de legalább baki nélkül végigmondtam azt az 1-2 mondatot 😀 Igaz, szóismétlés az volt benne. Na mindegy, hát nem vagyok egy profi interjúalany sem.

Délután még volt néhány érdeklődő, talán 1 vagy 2 megrendelésünk lesz innen, nagoyn jó esetben 3. Hát bevallom, én azért egy kicsit nagyobb pörgésre számítottam.

Hogy jövőre mi lesz, azt még nem tudjuk, de ez a belépős dolog nekem nem annyira tetszik, legalábbis ilyen ár mellett nem. A szervezőnek gyanítom nem ebből lett a nagyobb bevétele, hanem a standok bérbeadásából – legalábbis gyors fejbeszámolás alapján nekem nagyon így tűnik.

Viszont megismerkedtünk egy pilis fotós családdal, akikkel megnézegettük egymás képeit (nem az esküvősöket, hanem az egyéb fotókat, amiket kedvtelésből készít az ember) és beszélgettünk egy idősebb nagykőrösi fényképésszel is akinek ráadásul nagyon megtetszett egy esküvői képünk. Dagadt is a májunk rendesen 😉

S hogy miért fejszével a fűnek? Nos azt hiszem a fenti sorokból már kezd érthetővé válni. Fát mentünk vágni nagy fejszékkel, de fa az nem volt, csak nagy zöld rét 😀

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük