Dolák Saly Róbert koncerten: “A művész Urat nem lehet fotózni!”
avagy Éljen május elseje!
2008. május 01. csütörtök – 22:20
Bár sosem voltam nagy majálisozó (anno pont ezért zártak ki az Úttörőszövettségből, mert nem voltam hajlandó felvonulni, erre a mai napig büszke vagyok 
), ma mégis kimentünk a helyi majálisra, ha már 500 méterre volt tőlünk, no meg a D60-nal is eleresztettem pár tesztképet. Már ahol engedték 
Első program, amit megnéztünk (volna) Dolák Saly Róbert gyerekműsora. Enyhén szólva elkéstünk, “sajnos” a flekken túl finomra sikerült így nem álltunk fel az asztaltól időben és emiatt csak az utolsó 10 percre értünk ki, hehehe .
Na de ha már kint voltunk, gondoltam próbálok pár tesztképet lőni, ha már itt van a Dolák, valami érdekes is lesz a tesztképen. Bár elég lehetetlen körülmények voltak, tekintve, hogy egyrészt csak a 18-55 mm-es kitobim van, másrészt a háttérben lévő valamilyen szövetet a szél olyan szépen fújdogálta, hogy többnyire mindig volt legalább fél méternyi rés, ahol szépen belátszott az égbolt, nem túlzottan kedvezve a fotózásnak.
No, gondolatom tett követte, el is indultam a feleségem felé, aki épp abbahagyta a beszélgetést valakivel. Mondom neki, hogy megyek, lövők pár képet a Dolákról, aki szemmel láthatóan eléggé megöregedett, kb. akkora táska volt a szeme alatt, mint a fotóstáskám 
. Szóval mondom a nejemnek, hogy akkor ott leszek a színpad előtt, s mutattam neki a fényképezőgépet (hja, hallani egyébként alig lehetett valamit, olyan hangerővel nyomták).
10 mp múlva ott termett valami szervező, aki szívélyesen tájékoztatott arról, hogy “a művész Urat nem lehet fotózni”, mert hogy a jogdíj és mittudomén mi.
No mondok jólvan, nem vagyok én annyira rászorulva, hogy Dolák Salyt fotózzam, bár azért az megfordult a fejemben, hogy mióta ilyen marhanagy művész, hogy már fotózni se lehet egy közszereplésen
Elindultunk hát visszafelé a körhinták felé, közben megálltunk valami jósda helyen, ahol fiatal hölgyek magyarázták, hogy mit is kell csinálni (valami kedvenc színt választani, meg pörgetni egy korongot és akkor benézni egy dobozba és elmondani mit látunk és akkor megmondják hogy nekünk de szép jövőnk lesz ). Eljátszadoztak a lányommal, én meg addig sasoltam a tömeget.
Meg kellett állapítanom, hogy kis városunkban még mindig sok a kisebbség .
Viszont öröm volt látni, hogy nem válogatnak. Mármint ami a lopást illeti.
Egy sátorral arrébb egy fiatal cigány srác árult mindenféle portékát, sapkákat, játékokat, ezt-azt.
Kiskölök oda megy és elkezdi nézegetni a spkákat. Egyet felpróbál. Aztán szépen hátralép és beidomul a tömegbe.
Há’ jóvan, biztos családban marad .
Végül nagy nehezen eljutottunk a körhintáig, de olyan gyorsan pörgött, hogy inkább nem ültettük fel rá a lányom, sztünk kicsi ő még ehhez. Ehelyett a szokásos minikörhinta játszott be, ahol pár képet sikerült is ellőnöm, ahol még a fókusz is jó .
Nyilván követő AF lassú volt hozzá, úgyhogy átváltottam kézi fókuszra meg sorozatra, aztán a nagy számok törvényére hagyatkoztam.
Be is jött
Később a nagy körhintánál is kipróbáltam a manualfókusz előnyeit, de ott már nem sorozatot lőttem, csak szimplán svenkeltem. Egész jó aránnyal lettek használható képek.
Ízelítőnek csak néhány Nikon D60-as kép, persze nem fullres-ben, azt majd a Pixinfon 
2 hozzászólás a “Dolák Saly Róbert koncerten: “A művész Urat nem lehet fotózni!”
avagy Éljen május elseje!” bejegyzéshez
Szia!
Ez érdekes párszor már én is belefutottam ilyenbe, hogy egy teljesen ingyenes és nyilvános helyen szóltak. Persze én ezt nem szoktam magamra venni. Volt is már pár vitám. Két rövid történet (igaz ez nem ingyenesek voltak)
3 Tenor koncert Bécs 1996-ban. Bevittem a VHS kamerát és szinte az egészet rögzítettem. A kutya nem szólt érte, pedig a jegy darabja 6000 ATS volt.
2002-ben Domingo koncert Újpesten. A jegyre rá volt nyomva, hogy a felvételt eladták, ezért sem a hangot, sem a képet nem szabad rögzíteni.
A sony DSC 505-öt úgy csempésztem be. Persze azért készült pár kép. A 2005-ös Domingora pedig már nem is vittem semmit se…
ovarnet szólt hozzá 2008. máj. 4. napján 13:33-kor.
Ok, azt aláírom, hogy esetleg a fotók közléséhez, vagy eladásához nem járulnak hozzá. Nyilván nem is akartam ezzel visszaélni, én tiszteletben tartom az ilyen kéréseket, s mivel pontosan tesztképnek készült volna, ami ugye nyilvánosságra kerül, nem is nagyon eröltettem.
Viszont a maguknak hobbiból fotózók miért nem csinálhatnak emlékképeket?
Végülis részben ez is megmagyarázható, hiszen a szervezpk honnan tudják, hogy az adott kép végül megjelenik-e, vagy csak a nagyi polcán lesz emlékként kinyomtatva. Láttam én már felinterpolált borzalmas kompaktos aberrálós képet Blikkben és biztos nem a főszerkesztő haverjának képe volt, aki így akart egy kis elismerést szerezni
Birdie szólt hozzá 2008. máj. 5. napján 10:06-kor.