Bár sosem voltam nagy majálisozó (anno pont ezért zártak ki az Úttörőszövettségből, mert nem voltam hajlandó felvonulni, erre a mai napig büszke vagyok 🙂 ), ma mégis kimentünk a helyi majálisra, ha már 500 méterre volt tőlünk, no meg a D60-nal is eleresztettem pár tesztképet. Már ahol engedték 😛
Első program, amit megnéztünk (volna) Dolák Saly Róbert gyerekműsora. Enyhén szólva elkéstünk, „sajnos” a flekken túl finomra sikerült így nem álltunk fel az asztaltól időben és emiatt csak az utolsó 10 percre értünk ki, hehehe :).
Na de ha már kint voltunk, gondoltam próbálok pár tesztképet lőni, ha már itt van a Dolák, valami érdekes is lesz a tesztképen. Bár elég lehetetlen körülmények voltak, tekintve, hogy egyrészt csak a 18-55 mm-es kitobim van, másrészt a háttérben lévő valamilyen szövetet a szél olyan szépen fújdogálta, hogy többnyire mindig volt legalább fél méternyi rés, ahol szépen belátszott az égbolt, nem túlzottan kedvezve a fotózásnak.
No, gondolatom tett követte, el is indultam a feleségem felé, aki épp abbahagyta a beszélgetést valakivel. Mondom neki, hogy megyek, lövők pár képet a Dolákról, aki szemmel láthatóan eléggé megöregedett, kb. akkora táska volt a szeme alatt, mint a fotóstáskám :D. Szóval mondom a nejemnek, hogy akkor ott leszek a színpad előtt, s mutattam neki a fényképezőgépet (hja, hallani egyébként alig lehetett valamit, olyan hangerővel nyomták).
10 mp múlva ott termett valami szervező, aki szívélyesen tájékoztatott arról, hogy „a művész Urat nem lehet fotózni”, mert hogy a jogdíj és mittudomén mi.
No mondok jólvan, nem vagyok én annyira rászorulva, hogy Dolák Salyt fotózzam, bár azért az megfordult a fejemben, hogy mióta ilyen marhanagy művész, hogy már fotózni se lehet egy közszereplésen 😛
Elindultunk hát visszafelé a körhinták felé, közben megálltunk valami jósda helyen, ahol fiatal hölgyek magyarázták, hogy mit is kell csinálni (valami kedvenc színt választani, meg pörgetni egy korongot és akkor benézni egy dobozba és elmondani mit látunk és akkor megmondják hogy nekünk de szép jövőnk lesz 🙂 ). Eljátszadoztak a lányommal, én meg addig sasoltam a tömeget.
Meg kellett állapítanom, hogy kis városunkban még mindig sok a kisebbség :P.
Viszont öröm volt látni, hogy nem válogatnak. Mármint ami a lopást illeti.
Egy sátorral arrébb egy fiatal cigány srác árult mindenféle portékát, sapkákat, játékokat, ezt-azt.
Kiskölök oda megy és elkezdi nézegetni a spkákat. Egyet felpróbál. Aztán szépen hátralép és beidomul a tömegbe.
Há’ jóvan, biztos családban marad :D.
Végül nagy nehezen eljutottunk a körhintáig, de olyan gyorsan pörgött, hogy inkább nem ültettük fel rá a lányom, sztünk kicsi ő még ehhez. Ehelyett a szokásos minikörhinta játszott be, ahol pár képet sikerült is ellőnöm, ahol még a fókusz is jó :P.
Nyilván követő AF lassú volt hozzá, úgyhogy átváltottam kézi fókuszra meg sorozatra, aztán a nagy számok törvényére hagyatkoztam.
Be is jött 😀
Később a nagy körhintánál is kipróbáltam a manualfókusz előnyeit, de ott már nem sorozatot lőttem, csak szimplán svenkeltem. Egész jó aránnyal lettek használható képek.
Ízelítőnek csak néhány Nikon D60-as kép, persze nem fullres-ben, azt majd a Pixinfon 😉
2 hozzászólás a(z) Dolák Saly Róbert koncerten: „A művész Urat nem lehet fotózni!”
avagy Éljen május elseje! bejegyzéshez