Canon EOS 50D

Jobb később, mint soha… – tartja a mondás. Valahogy így állunk jelenleg a Canon gépek tesztelésével. Részleteket nem szívesen mondanék az okokról, hiszen nem az én dolgom, de a lényeg, hogy sikerült egy 50D-t tesztre keríteni. Még csak 2 órája nyomkodom, de máris megvan róla a határozott véleményem.

Anno augusztus végén az 50D bejelentésénél egy icipicit csalódott voltam. Talán azért, mert többet vártam az új modelltől, talán azért, mert nem számítottam ekkora felbontás növelésre (amit részben eltúlzottnak érzek). Ezek mellett mindenképpen csalódottságot okozott az ára, amely akkoriban úgy nézett ki, hogy közel 100e Ft-tal lesz magasabb, mint a 40D-é.

Erősnek éreztem ezt, mivel a 40D bejelentésekor a 30D és 40D között is csak csupán 70e Ft-nyi különbség volt, s valahogy úgy érzem, hogy a 30D és 40D között nagyobb és jelentősebb a különbség, mint a 40D és az 50D között.

Azt gondolom, hogy akinek a 40D felbontása nem elég, annak az 50D-é sem lesz az.
A felbontás növelésére tehát legyinthetünk egyet (nagy valószínűséggel egyébként is csak jó fixekkel lehet majd kihasználni, ahogy a Sony A900-asát is).

A nagyobb választható érzékenység jó dolog, bár majd kiderül, hogy mennyire használható.
Ami viszont mindenképpen pozitív, az az automatikus érzékenység kiterjesztése, ami végre nem csak ISO400 és ISO800 között dolgozhat kreatív módokban, hanem ISO100 és ISO1600 között (vajon mikor jut el a Canon odáig, ahol a Pentax már pár éve volt, hogy beállítható az automatikus érzékenység minimuma és maximuma?).

Az új, VGA felbontású LCD természetesen fantasztikus, s végre visszajátszás során a nagyított képen már ellenőrizhető a fókusz is (korábban a nem megfelelő mértékű nagyítás miatt nem sikerült az LCD felbontásához igazítani a nagyított képpontokat, így elmosódott, lágy képet látthattunk csak, amelyen nem, vagy csak igen nehezen tette lehetővé a fókusz helyességének ellenőrzését – saját trükköm 30D/40D-re: a teljes nagyítástól 3-mal visszább lépünk, úgy valamelyest elképzelhető, hogy jó-e a fókusz vagy sem).
Szóval az 50D-nél ilyen gond nincs. Nagyításkor elsőként egy interpolált képet látunk, de 1 mp után már gyönyörködhetünk a részletekben is.

Megváltozott a státuszkijelzés is a hátsó LCD-n, ez mind formailag, mind működésileg igaz. A 40D még passzív státuszkijelzésű volt, de az 50D már aktív rendszerű. Ez azt jelenti, hogy a státuszképernyőn mozogva könnyedén módosíthatjuk a kijelölt paramétereket (Olympus alkalmazta elsőként az E-500 modelljében 2005 (!)-ben, a Canonnak 3 év kellett ahhoz, hogy ezt a remek módszert átvegye – szinte utolsóként).
Ehhez a hátsó joystick-et kell használnunk, amely egyébként a fókuszmező közvetlen megadására is használható. Én legalábbis így állítottam be a 40D-t, hiszen ennél egyszerűbb és gyorsabb fókuszpont váltás nincs. Szerencsére nem kell lemondanunk erről a funkcióról, mivel akár a Set gombra is tehető az aktív státuszkijelzés képernyőbe lépése (alapesetben a képstílusok előhozására a Set gomb funkciója, aminek igazából semmi értelme, mert az LCD alatt egyébként is van egy erre szolgáló gomb).

Változott az élőkép módba lépés is. A 40D-nél a Set gombbal tudtunk LiveView üzemmódba kerülni, az 50D-nél erre külön gomb szolgál – szerencsére, mert így felszabadult a Set gomb.
Élőkép módban most már kontraszt alapú élességállítás is használható – persze jelentősen lassabb lesz ez, mint a fáziskülönbség elvű, de mindenképpen hasznos, ha kímélni akarjuk a tükör- és zármechanikát, s van idő az élességállításra.
Azt, hogy fáziskülönbség elvű, vagy kontraszt alapú AF-ünk legyen, a menüben kell kiválasztanunk. A kontraszt alapú élességállításnál arcfelismerés is használható.
Igazán pozitív változás, hogy LiveView módban a menübe lépés nem eredményezi a tükör lecsapását és a zár felfutását, ahogy a 40D-nél. Igen idegesítő, amikor élőképbe lépés után jut eszünkbe, hogy valamit még át kell állítani, s a menü gomb megnyomására tükör le, aztán beállítjuk, majd menüből kilésés után tükör fel. Feleslegesen terheli a mechanikát.
Az EOS 50D már okosabb. Nem kattogtatja feleslegesen a tükröt, a menübe lépés ellenére felcsapott állapotban marad a tükör, így nyugodtan beállíthatjuk a nekünk szükséges paramétereket anélkül, hogy túlzottan igénybevenné ez a gép mechanikáját (azért a Canon igazán kiadhatna egy firmware frissítést a 40D-re, már ha fontosnak tartja a korábbi felhasználók elégedettségét).

Ha már szóba került az élességállítás. Egy új funkció, amit már a 40D-be is vártunk: AF finomhangolás. Igaz, egy adott objektívnél egy adat adható meg, így zoomoknál nem hangolhatjuk a két végállást külön, de ne legyünk telhetetlenek.

Változott a kártyakezelés módja is. Szerencsére maradt a CF kártya, amely ugyan drágább, mint az SD, de a maximális sebessége nagyobb. Igaz, 40D még nem tudta kihasználni a SanDisk Extreme III sebességét, de az EOS 50D már erre is képes, hála az UDMA támogatásnak. A közel 30 megás RAW fájlokat kb. 2 mp alatt írja ki (részletes mérési adatok majd a Pixinfo cikkében lesznek).

Kapott a gép egy új üzemmódot is, ez az kreatív automaikus mód, ahol a mélységélességet és a kép világosságát változtathatjuk egy virtuális csúszkán. Én erre is azt mondom, hogy hasznos. Aki még nincs tisztában a rekesz fogalmával és az expozíció-kompenzáció jelentésével, annak is meglesz az esélye, hogy saját maga döntse el, milyen jellegű legyen a felvétel. Hja, hogy ez mit keres egy középkategóriás vázban? Ki mondta, hogy ilyet csak az vehet és használhat, aki már tapasztalt fotós? 🙂

Nem szóltam még olyan apróságról, mint a HDMI kimenet, ami így az LCD és plazma TV-k korszakában bizony hasznos lehet – már ha ilyen TV-nk van.

S hogy lecserélnék-e egy 40D-t 50D-re?
Simán. Nagyon kézhezálló masina a 40D is, de az 50D rátesz még egy lapáttal és olyan okos plusz szolgáltatásokat kínál, amely a 40D-nél imitt-amott bosszantó és problémás.
Hja, hogy ér-e mindez 90e Ft-tal többet? Azt már a vásárlóknak kell eldönteni. Valószínűleg ha most állnék vásárlás előtt, akkor – ha fogcsikorgatva is, de – kifizetném a +90e Ft-ot, tudva, hogy egy sokkal jobban és kényelmesebben használható gépet kapok.
Ehhez persze tudni kell, hogy én rendszeresen használom a LiveView módot, illetve az élesség ellenőrzése (pontosabban annak hiánya) az eddigi Canon gépeimnél mindig is problémás és bosszantó volt.

Frissítés: A Canon EOS 50D tesztje olvasható a Pixinfon.