Fehér karácsony

A karácsony igazi hangulatát mindig a fehér dunnába burkolózott táj adja meg. Ha nincs hó, az nem is az igazi. Szerencsére idénre kijutott a hóból, s ezen kívül még másból is. Rövid beszámoló…

December 21 óta semmit nem csináltam. Isteni volt. Olyan, mint amikor az ember kifekeszik a fűbe, s nézi a felhőket, ahogy tovahaladnak.
Ilyenkor arra is van idő, hogy mindenféle olyan dolgokon gondolkozzunk, amikről egyébként nem tennénk. No nem azért, mert nem fontosak, talán csak a rohanásban nincs idő, vagy csak szimplán azért, mert fel sem tűnik, hogy fontos.

Ez történt most is. Rengeteg időm volt és ez jó volt. Sok minden előkerült „onnan” mélyről. Sok olyan dolog, amit lecsömiszköltem, mondván „ugyan, ez most nem fontos”. Pedig az.

De karácsonykor tényleg minden más. Remélhetőleg nem csak nálam.

Szóval remek volt.
Bár az kevésbé, amikor Lányommal elmentünk megnézni a karácsonyi műsort. Az csak szimplán jó, mert Melit annyira nem kötötte le, hogy az igazán meglepő volt 😀

Mindenesetre ez idő alatt az angyalok már megint megelőztek és fel is díszítették a fenyőfát. Mire hazaértünk már ott tündöklött a szobában.
Már csak annyi volt hátra, hogy felállítsam az állványt, rá a gépet, vakut, önkioldót, egy tesztképet hogy minden oké-e és… Hopsz. Lemerült az akku. Eheh, dejó!
Na akkor csere. Be a másikat.
Szóval már csak annyi van hátra, hogy állványra a gépet, tesztkép és… Uff ez is megadta magát.
Dejó. Na akkor rá a töltőre. Valahogy húzzuk az időt, aztán majd csak feltöltődik annyita, hogy néhány képet kibírjon.

Meli rengeteg ajándékot kapott, Nagyik, Papik, Keresztanyu, Keresztapu, no és persze tőlünk is. Valójában talán túl sokat. Most még ott tart, hogy kapkod egyikből a másikba. Nekem ez nem annyira tetszik, nem köti le így sem a dolog, hogy tanul így türelmet vagy kitartást?

Apuéknál is voltunk, tesómék is eljöttek, anyósékhoz is kimentünk, jól teltek a napok, nem tagadom. Annyira jól, hogy lassan egy hete, hogy nem léptem fel sem fotozz.hu-ra, sem MSN/ICQ-ra. Illetve utóbbira tegnapelőtt 10 percre igen, mert egy régi ismerősbe botlottam a neten és a barátommal meg akartam osztani ezt az érdekességet 😉

Érdekes, de nem volt hiányérzetem. Valahogy jó a fotozz nélkül. Ilyenkor látja az ember, hogy mennyi hülye apró dolog van, ami elviszi az értékes időt. Jó persze csak nekem tűnnek értelmetlennek, biztos mások számára fontos kérdések, no de sajnos nem fogok tudni mindenkinek megfelelni.

Az biztos, hogy ez alatt az egy hét alatt határozottan jobban éreztem magam, mint az év eddigi napjaiban bármikor is, kicsit meg is változtam. Ebből mi a konkluzió? Hogy sajnos a karácsony nem tart örökké, de nem is kell, hogy örökké tartson, mert a lényét magunkba kell zárni, s tovább vinni.

Fehér karácsony volt. S nem csak az utcán hullt a fehér hó, hanem a lelkemben is (ó igen, van ám nekem is ;)).

Annyira szeretném, hogy januártól ne essek vissza abba a tespedtségbe, amit a rohanás okoz. Lelki tespedtségre gondolok. Mert a lélek ápolásához sok idő kell, gondozni kell, foglalkozni vele, s ha ez megvan, kivirul és minden más színű lesz. Ami korábban csillogó villogónak tűnt, arról kiderülhet, hogy csak szemfényvesztés, s a valóban szép és értékes dolgok sokszor nem ott vannak, ahol a csillogás és villogás.

Bizony, nagy szavak ezek, de nem is lehet ezt másként érzékeltetni, csak nagy szavakkal.

Azt hiszem, most megyek, és megnézem a barátaim a #fotozz.hu cseten 😉 Aztán lehet az is bekövetkezik, hogy belépek az oldalra (az e-mailjeimet néhány ürája letöltöttem, elég nagy erő kellett hozzá, hogy megtegyem 😀 )