Especially for Nikonians

Ma megkaptam a csodamasinát.
Úgy hívják Nikon D300.
Érdeklődéssel vettem kézbe, sok jót mondtak már róla. No meg hát 1,5 hétig úgyis együtt fekszem és kelek vele. Akkor ideje megbarátkoznunk.
Sajnos az első délután nem volt túl könnyed… 🙂

Bár első körben úgy volt, hogy a D3-at kapom tesztre, a dolog változott. Nem sajnáltam, úgy véltem hogy egy egyszerűbb gépet kapok, úgyhogy csak jobb lehet. Fullfrémestől egyébként is félek. Belenéznék a keresőjébe és elszédülnék. Hát kinek hiányzik az?

A Nikon D300 tehát megérkezett, és én is felértem az irodába. Neki is estem gyorsan az ismerkedésnek.
A termékfotózgatások után következett az a pár tesztfotó, bár sajnos a 105 mm-es VR Nikkor nem éppen az ekkora méretekhez lett kifejlesztve – mármint a tesztkompozíciók méretére gondolok. Úgyhogy fogtam magam és kirakadtam pár részletet.

Ezt követte az ISO-érzékenysés-zajtartalom teszt. JPEG kell. Fehéregyensúlyt tehát be kell állítani. Egyszer már sikerült. Most miért ne menne.

De nem megy. Totál sárga az egész kép. Mi a fene?

Na mégegyszer.
Most se. A fene.

Végül kiderült, hogy a probléma okozója az, hogy hiába van 4 egyedi fehéregyensúly regisztere a D300-nak, a közvetlen WB mérést csak a D-0-ban hajlandó eltárolni. A többibe csak másolgatni lehet.

Remek.

Egyébként maga a WB beállítás is nagyon felhasználóbarát.
Imígyen történik:
– nyomd meg a wb gombot és tartsd nyomva
– tekerd a főtárcsát a pre feliratig
– engedd el a wb gombot
– most nyomd meg ujra és tartsd úgy 2 mp-ig
– villog a pre
– oké engedd el
– most lőj valami fehérre vagy szürkére
– remek akkor most bekerült a d-0-ba,
még akkor is ha d-4 regiszteren álltál,
ja és ilyenkor d-4 regiszteren marad.
Ha nincs a kezelési útmutató, akkor én valószínáleg becsődöltem volna.
Pedig nem egy-két gép ment már át a kezeim alatt.

Vélhetőleg egyébként nem a Nikon D300-zal van a baj, hanem az agyammal, hogy ilyen logikus és egyszerű kezelés nálam nem a default 😉